Tudom, azt mondtam, hogy akkor is tetszeni fog, ha rossz lesz, de szerencsére nem kell mentegetnem Az elsőket. Szépen beálltak a sorba a többi X-Men elé, persze csak ha azt a félresikerült Wolverine-t nem számoljuk.
Ha tudtam is, hogy van ez a képregény, mielőtt Farkas és a többiek 2000-ben bemasíroztak volna a mozikba, nem igazán érdekelt a dolog. De A kívülállók nagyon tetszett, és bár a képregényt továbbra sem ismertem meg, a filmek és a rajzfilmsorozat nagy rajongója lettem. Csalódás volt a harmadik rész, és a Farkas második felét is teljesen használhatatlannak tartottam. De amikor megláttam, hogy kik is lesznek az ifjú Charles és Erik mielőtt Professor X és Magneto lettek volna... Mi sem bizonyította a project komolyságát jobban, mint hogy McAvoy és Fassbender kaliberű színészek játsszák őket. Legalább annyira jó választás voltak, mint a nagy öregek, Patrick Stewart és Ian McKellen. De erről később.
Amikor elővették a képregényt, a legeslegkarakteresebb mutánst állították előtérbe: Farkast/Rozsomákot/Logant. A nép imádta, Hugh Jackman pedig azóta is folyamatosan hozza a morcos keményfiú figuráját. Hiába volt ott még rengeteg lehetőség, a többiek (még a prof és Magneto is) csak asszisztáltak Farkas kalandjaihoz. Pedig nem kevésbé érdekes (és a képregényben kidolgozott) Küklopsz, Ciklon, Bestia, Vadóc, vagy Jean Grey figurája. Három eseményekben bővelkedő mozi után végre úgy döntöttek, kicsit elmélyítik a két szemben álló mutáns vezető karakterét.
Kicsit olyan, mintha most a kulisszák mögé nyernénk bepillantást. Az, hogy ki milyen személyiség, mit miért akar elérni, és mi a fő motivációja, most már mindenkinek világossá válik.
Maga a film remekül van összerakva. Biztosan sokan sziszegnek, akik olvasták is, de nekem ez így tökéletesen megfelelt. A történetet a Hidegháborúba helyezni nagy ötlet volt. Charles és Erik ekkor még másik ellenféllel néz szembe, és bár a céljuk más, az odavezető úton barátok lesznek. Együtt keresik a többi mutánst, és be akarják szervezni a fiatalokat a jó cél érdekében. Ez lesz Xavier híres iskolájának az alapja, megérkeznek az első tanítványok. Kevesen is vannak, idő is alig jut rájuk, de ez a rész nem róluk szólt, senki nem is mondta, hogy ők lesznek a lényeg. Azért nincsenek teljesen elnyomva, inkább amolyan felvezetőnek mondanám, aztán majd meglátjuk, lesz-e és milyen lesz a folytatás. Kapnak kiképzést is, Charles mindenkit megtanít, hogyan szelídítse, ismerje, használja a képességét. Persze a legtöbb baj Erikkel van, akiben forr a düh, és egyetlen célja, hogy megölje anyja gyilkosát. Aki egyben az ő megteremtője is, tudniillik Shaw vette rá Eriket, hogy fémet mozgasson, az anyja megölésével. Nyomasztja a múlt, a jelen, és aggódik a mutánsok jövője miatt is. Nyoma sincs benne Charles túltengő optimizmusának, és derűjének. Nem is hagyja magát meggyőzni. Mire leszámol a gyilkossal, addigra már tudja, mi lesz a következő küldetése.
A végén nagyon sok eddigi miértünkre választ kapunk, de ugyanennyi kérdés nyitva is marad. És milyen jól is van ez így. Kapunk egy kezdeteket, ami szilárd alapja nemcsak a megmaradt pár évtizedet kitöltő esetleges folytatásoknak, de a már elkészült három filmnek is.
Amellett, hogy a kosztümök, a hangulat, a rendezés szinte hibátlan, a CGI meg olyan, amilyen, ezt a szoros határidőnek tudjuk be, természetesen a két főszereplőről kell most ódákat zengenem. James McAvoy és Michael Fassbender eddig is fel-feltűntek a vásznon, mostantól viszont biztos helyük lesz jó néhány készülő produkcióban. Az utolsó skót király, a Vágy és vezeklés, vagy a másik oldalról az Éhség és a Becstelen brigantyk sem volt semmi, de ezzel most végleg bebizonyosodott, hogy van helyük a nagyok között. És miért egy képregény adaptáció miatt vagyok így megbabonázva? Mert gondoljatok bele, mennyire veszélyes azt játszani, hogy mozgatod a fémet. És ha erőlködsz is a semmibe markolva, az aztán végképp röhejes tud lenni. Mert nem vagy még Magneto, aki Yoda könnyedségével mozgatja a tárgyakat. De ha megnézed a jelenetet, amikor Charles megmutatja Eriknek, milyen lelkiállapotában a legerősebb a képessége, akkor egy pillanatig eszedbe sem jut nemhogy vigyorogni, az sem, hogy valójában nincsenek ilyen képességű emberek. McAvoy pedig kiválóan lavíroz a fiatal, gondtalan, csajozós (!!!), bizakodó Charles, és az atyáskodó, komoly, felelősségteljes Charles között. Kettejük közös jelenetei annyira jók, annyira hitelesek, és annyira hiányoztak eddig az X-Men világból, hogy kifejezetten fáj az az ellentét, ami végül közéjük áll. Kiváltképp, mert mindkét álláspont indokolt, megalapozott, és annyira mélyen gyökerezik bennük, hogy a sajátjukat mindketten megingathatatlannak hiszik.
Nem egy vidám mozi ez, bár van benne egy-két jó poén - és az év cameoja. A mutánsok felkeresése, és a kiképzés kifejezetten pörgős, jót tett az osztott kép, a zene. Az egész film is feszes tempójú, nincs idő sokat vacakolni. Ezzel a Tortán, a Csillagporon és a Ha/Ver-on túl a rendezőnek már nem is lehetett problémája. De a legjobb jelenetek az elején vannak, amikor Erik a nácikat üldözi és Shaw-t keresi megszállott tekintettel.
A többi szereplőre most nem térnék ki hosszan, a fiatalok közül Jennifer Lawrence-et emelném ki, aki nemcsak azért marad meg az emlékezetünkben, mert néha kék színű, hanem mert a többiekkel ellentétben ő játszik, nemcsak jelen van. Meg kell említeni Kevin Bacont is, aki remélem, így túl az ötvenen, sűrűn foglakoztatott főgonosz lesz, mert jól áll neki.
Szóval akár DC-s akár Marveles vagy, irány a mozi. Nagy csalódás nem fog érni, mert ez egy jó X-Men film.
Matthew Vaughn - Torta, Csillagpor, Ha/Ver
Michael Fassbender - 300, Éhség, Akvárium, Becstelen brigantyk, A kilencedik légió, Jane Eyre
James McAvoy - Az utolsó skót király, Vágy és vezeklés, Wanted
