Erről csak öt percben. Mert A sötét lovag: Felemelkedésen még mindig ülök.
Kiöregedhet-e néhány animációs figura? Neeeem. Főleg, ha Alex tökéletlen brigádjáról, a pedáns pingvinekről, vagy a narcisztikus Julien-ről van szó.
Ráadásul a jól ismert csapat új bandával találkozik, a bőrükre vadászó némber elől egy vándorcirkuszban találnak menedéket. Nyilván nem feszültségmentes ez a munkakapcsolat, és hőseink sem hazudtolják meg magukat. Mindenki a saját kis egójának megfelelően kezd el viselkedni, vagyis Alex rinyál, Marty barátkozik, Gloria és Melman pedig próbálják a váratlan helyzetekben is jól érezni magukat.
Természetesen a pingvinek dolgoznak mindennek a megoldásán, és mint mindig, Julien hülye poénjai tarkítják a cirkuszt.
Kétségkívül jót tett a vérfrissítés, az új állatok is jópofák, a cirkuszi környezet remek poénok forrása, színes, mozgalmas, vidám kavalkád. Vicces, hogy duplán is előadják a nagy számukat Katy Perry Firework című dalára, ami kicsit kikacsint az első részre, amikor másodszor is bejátsszák az altatólövedékkel meglőtt állatok haluzását.
Viszont a Madagaszkár-sorozat történetei során most először éreztem, hogy a jóval fiatalabb korosztály jobban fog szórakozni. Az állatokat üldöző nő fura, bogárszerű mozdulatait nagyon utáltam.
A történettel nincs gond, van benne fantázia, de meg sem közelíti az előző két rész 'frigó-friss' hülyüléseit és lendületét.
Kicsit többre számítottam, de egynek jó, egy harmadik résznek meg főleg.