Biztos sokan vannak, akik hiányolják a jó krimit és az izgi nyomozást a mozikból. A sok Helyszínelők, Gyilkos elmék meg hasonlók teljesen immunissá teszik a nézőket az erőszakkal szemben, és más szemszögből közelítik meg a nyomozást. A mozikba ezért minél nagyobb, látványosabb akciókkal, robbanásokkal, vérfürdővel próbálnak minket becsalogatni. Az igazság ára attól olyan élvezhető, hogy nem erőszakolja meg az agyunkat irreális és fölösleges akciójelenetekkel, mégis izgulunk, és pislogunk nagyokat.
Az egész filmre illik nagyon egy jelző: elegáns. És most nem az öltönyben pompázó Matthew-ra gondolok, bár tagadhatatlanul jól működik vele a produkció. Vannak azok a bizonyos főcímek, amiknek az első 4 másodperce után bátran súgjuk a mellettünk ülő fülébe: ez fasza lesz. Zene, képek, osztott képernyő megnyerő összhangja. Amit mond: moziban vagy, dőlj hátra, hangolódj a filmre, hidd el, megéri majd. Meg még azt, hogy: nem sietünk sehova, igen, nekünk van időnk főcímet rakni a filmünk elé, vagyunk annyira igényesek.
Mostantól figyelek erre, lehet-e egy jó film előjele az, hogy nem csapunk egyből a közepébe. Megnyugtató lenne, ha a majdani utódomnak nem tőlem kellene tudnia, hogy ilyen is volt, hanem látna egyet-kettőt néhanapján.
Lecsupaszítanám a történetet annyira, hogy a menő ügyvéd elvállalja dúsgazdag anyuci elkényeztetett, legszívesebben-pofán-vágnád-arcú fiának a védelmét. Az idő előrehaladtával kezdenek gyanúsan nem stimmelni a dolgok, de az ügyvéd keze meg van kötve. Nagy szerencsénk, hogy az amerikai igazságszolgáltatás ilyen ügyesen van kitalálva, a tárgyalások nagy része biztosan dögunalom, de egy firnyákos író csodákra lehet képes, ha ügyesen mozog ebben a környezetben. Az utóbbi időben sajnos nem sok ilyet láthattunk, de a Törés egy jó irány volt. Nem teremnek százával az ilyen forgatókönyvek Hollywoodban?
Az elején néhány kötelező jelenetben megismerjük Mickey Haller életvitelét, habitusát, munkamódszerét. Egy csodaszép Lincoln limuzin hátsó ülésén van az irodája, és az ügyfélköre többnyire piti bűnözőkből áll. Ahogy Cingi mondaná: jó fiú, csak morálisan ingoványos. Úgy boldogul, ahogy tud, és ha ehhez gátlástalankodni kell egy kicsit, hát megteszi. Nem azért, mert különösebben gonosz, vagy pénzéhes - legfeljebb törtető - inkább azért, mert megteheti. Erre a talpraesettségre nagy szüksége is van, mert az elején nem tudja ugyan, minek a felszínét kapirgálja, később világosan az értésére adják: nem nézik jó szemmel a ténykedését. Többször is úgy tűnik, kicsúszik a talaj a lába alól. De kilenc élete van, talpra is esik.
Komótosan építkezik a rendező, de egyáltalán nem lassan, és ahogy elmerülünk a kacifántos történetben, úgy fokozódik a tempó is. Van egy íve a filmnek, a vége sem a levegőben lóg. Folytatás várható? Én nézném!
Minden karakter annyira kidolgozott, amilyen csak könyvek lapjairól kerül a mozivászonra. Mickey ex felesége, lánya, nyomozója, és sofőrje mind beleillenek a képbe, otthonosan mozognak egymás mellett. Látszik, hogy nem erőltetett a romantikus szál sem. Az, hogy Mick az exével kavar, mindkettőjüket csak még valóságosabbá teszi. A jó jó, a rossz rossz. Senkiről nem derül ki, hogy negatív figura, akit megkedveltél, és aki az elején idegesített, az a végén sem lesz a kedvenced. Menő a motoros banda (Lady Gaga új klipje ugrott be…), pöcsfej a gazdag gyerek. Minden szereplő határozottan áll a lábán, nem töltelék alakok, vagy bábok. Michael Conelly négy regényt is írt Mickey Hallerrel a főszerepben, és egy korábbiban Mick ’vendégszereplő’ is, szóval nem egy légből kapott főhősről van szó.
Elhangzik néhány nagyon eltalált mondat, a tárgyalásokban is megvan a kellő feszültség. Cirkusz az egész, az ügyvéd és az ügyész mindent megtesz, hogy eladják magukat és az igazukat az esküdteknek. A jólöltözött McConaughey-t elnézve jutott eszembe: a színészet ugyanerről szól. Tudd eladni magad, tudd, mikor, kinek, mit kell mondani, hogy kell viselkedni. Ezért ugyanolyan jó itt, mint póló nélkül a romantikus filmekben.
Matthew McConaughey játéka egyszerre könnyed és határozott, nem is tudnám mással elképzelni a filmet. És hiába az a sok romkom, ott van benne a színész, egy szava sem lehet senkinek. Marisa Tomei hozza a szokásos elbűvölő nőt, szeretem nézni, mert olyan természetes jelenség. William H. Macy hosszú hajjal nyomul, nagyon jópofa, kicsit Nolan Gordon felügyelőjére emlékeztetett. Ryan Phillippe engem eleve irritál, most sem lett a szívem csücske, de ez csak annyit jelent, hogy nagyon jól játssza az ellenszenvest. Laurence Mason sofőrködik Earl szerepében, valószínűleg sokak fejében megfordult, hogy neki van a legkirályabb melója. Vezetheti azt a nagy, fényes autót fel és alá Los Angelesben.
Mert hangulat az van ám, napsütéses utcák, jól megválasztott zene, szemben a komor folyosókkal a bíróságon, vagy a börtönökben. A soundtrack kötelező lesz.
Nagyon jól összerakott film, tudnék még róla írni, de nem szeretnék elárulni semmit a történetből. Hazafelé a kocsiban megvan az az-egész-világ-az-én-játszóterem érzés, mert átragad ránk Mickről, és ezért köszönet.
Folytatást akarok. Úgyhogy menjetek moziba, hogy legyen bevétel!
Brad Furman - Különleges indíték
Matthew McConaughey - Ha ölni kell, Kapcsolat, 2020: A tűz birodalma, Hogyan veszítsünk el egy pasit tíz nap alatt, Szahara, Pénz beszél, Anyám nyakán, Trópusi vihar, Pénz beszél, Bolondok aranya
