Nem, nem a Fehér pokol volt az utolsó film, amit megnéztem. Megfordult a fejemben, hogy kicsit jegelem ezt a dolgot, de a legváratlanabb helyekről érkezett reklamáció, és most már tudom, hogy vártok a bejegyzésekre, és ez jól esik, és nem akarok csalódást okozni annak, aki még olvasna, szóval folytatom.
Pro és kontra véleményeket írok most, pár perceseket, ha pedig szeretnétek valamelyik filmről részletesebb beszámolót, akkor kommentben mehet a kívánságműsor.
Csempészek (Contraband)
+ Érdekes betekintést nyújt a nagy konténer szállító hajók, óriási kikötők és daruk világába.
+ New Orleans kicsit lepukkant, kicsit nemtörődöm, de mindenki be van lazulva hangulata sokat dob rajta a jól bejáratott nagyvárosok helyett.
+ Volt egy pillanat, amikor Az olasz meló furmányosságát éreztem, de lehet, hogy csak Wahlberg miatt.
+ Giovanni Ribisi állat.
- Hiába Ben Foster, vagy épp Mark Wahlberg, nem hoznak többet a skatulya figuráknál, a soha semmi újat nem mutató Kate Beckinsale-ről nem is beszélve.
= Bár néha kifejezetten izgalmas, azért nem egy világrengető film. Viszont elég tisztességesen van összerakva ahhoz, hogy az akciórajongók eltöltsenek egy kellemes estét.
Krízispont (Margin Call)
+ A szereplőgárda egyértelműen a legnagyobb húzóerő, és nem is csak a nagy nevekről van szó. A nagy nevek tulajdonosai ugyanis mindent beleadnak, egyik színész jobb, mint a másik.
+ Nyugtalanító thriller, feszült hangulat a tőzsde bukásáról. Nem is kell, hogy értsük hogyan történik, anélkül is tökéletesen megrázó ahogy egy ember dönt több millió sorsáról.
+ Nem fekete, és nem fehér, elég nehéz eldönteni, lett-e volna jó döntés.
+ Még órákkal később is agyalsz, hogy a kétszeresére emelkedett devizahiteled is ennek a következménye-e…
+ Kifejezetten jó a tempó, ahogy egyre nagyobb a gubanc, úgy jönnek az egyre nagyobb és nagyobb főnökök, nő a feszültség.
- Talán nem is negatívum, de nem ad ám semmi megnyugvást a vége. Ez van, és nagyon valószínű, hogy a dolgok továbbra is így működnek majd.
= Quinto, Bettany, Irons, Tucci, Spacey, Moore… ha lelkesedsz valamelyikükért, akkor ez a te filmed.
Veszélyes vágy (A Dangerous Method)
+ A szereplőválasztás pazar, minden színésznek jól áll a századelő. Az teljesen normál, hogy Viggo Mortensen és Keira Knightley lubickol egy kosztümös szerepben, és Michael Fassbender is mintha csak Jungnak született volna, aztán megjelent Vincent Cassel, és végképp megadtam magam. Mind zseniálisak.
+ Nem kevésbé jól megválasztott és igényes a kosztüm, látvány, fényképezés - a film igazi csemege a szemnek, kényelmes története pedig engedi, hogy elmerüljünk az első világháború előtti évek Európájának hangulatában.
+ A bemutató azt sugallta, hogy a Veszélyes vágy egy szerelmi háromszögről szól, holott szó sincs erről. Ez nem romantikus film, sokkal inkább dráma, de nem a nehéz, fejbeverős fajta. David Cronenberg úgy szórakoztat, hogy elröppen másfél óra, utána pedig lelkesen túrjuk az internetet, hogy jobban beleláthassunk a nagy gondolkodók fejébe.
+ A téma hálás, a környezet izgalmas, a rendező erős kezű. Minden adott egy nagyszerű filmhez.
+ A film fikció, és nem is akarja igaz történet látszatát kelteni. Olyan, mintha egy megsárgult, régi fénykép akadna a kezünkbe, és eleresztve a fantáziánkat, szövevényes történetet képzelünk el a rajta szereplőkkel.
- Ha valaki nem bírja Keira Knightley-t, az a falat kaparja majd tőle, de ez azért ne rettentsen el senkit. Hallottam olyan véleményt, hogy túljátssza a hisztérikus jeleneteket. Lehet, hogy néha túl sok, de azt nem mondanám, hogy mesterkélt, nekem egyáltalán nem volt visszás, ez kellett Sabina Spielrein eljátszásához.
- A történet végül kicsit tűnhet felületesnek, de írhatjuk ezt annak a számlájára, hogy nem tudhatjuk, mi is történt közöttük valójában.
= Rendkívül szép látványvilág, leköti a néző figyelmét, tízpontos színészi játékkal szórakoztat. Gondolkodhatunk utána barátságról, kísértésről, kötelességről, vágyról, szerelemről, háborúról... és persze a pszichoanalízisről. Ajánlom nagyon.
A bűn hálójában (Haywire)
+ Steven Soderbergh filmje hozza amit vártunk tőle, felfedezettje, a morcos Gina Carano VALÓBAN lezúz mindenkit Chaning Tatumtól Ewan McGregorig.
+ Az ütések csattannak, a zuhanás puffan, törik a berendezés (Tatum feje egyszer akkorát kong egy bárszéken, hogy komolyan kezdtem aggódni érte), ezek bizony nem tánclépés-szerű könnyed Hollywoodi verekedések, hanem igazi harcok, test test ellen, halálig. Érezhető, hogy minél naturalisztikusabban akarták összehozni, csodásan sikerült.
- Sajna van egy nagy hátránya, Soderbergh nem tudott szabadulni béklyóitól, és minden közelharc, üldözés a háztetőn, vagy bujkálós lopakodás az Ocean's szériából oly jól ismert plömplöm zenére megy. Annyira oda nem illő és túl sok és borzasztó, hogy ha pontoznék, ez bizony kettőt venne el.
- A történet sem valami nagy szám, épphogy megad egy alapot a szuper színészeknek és a csőbe húzott hősnőnek. Abszolút élvezhető ettől függetlenül, de nagyon kilóg a lóláb, hogy a rendező csak az akcióra koncentrált.
= Felemás érzések, de a jó kis verekedések megérnek egy mozijegyet.
Az éhezők viadala (The Hunger Games)
+ Van itt is az 'olvasta' és a 'nem olvasta' tábor, nem hiszem, hogy a könyv rajongói nagyot csalódtak. Van egy kis ellenérzés, ahogy olvasgattam a blogokat, hogy kicsit Twilight-os a szerelmi szál. Szerencsére minimálisra csökkentették a romantikus pillanatokat, ugyanis a 'hiedelmekkel' ellentétben Katniss nem szerelmes egyik fiúba sem, akaratán kívül kerül ebbe a szerencsétlen helyzetbe.
+ Elképesztően jó a megvalósítás, Panem lakói hatalmas ellentétben állnak a fővárossal, gondolkodásban ugyanúgy, mint kinézetben. A néző a versenyzőkkel együtt jut a mocsokból és nélkülözésből a fényűzésbe - majd az Arénába, ahol csak egyikük maradhat életben.
+ Nagyon izgalmas és kegyetlen történet adott, Gary Ross rendező biztos kézzel építi fel a világot. A szereplőválasztás kiváló. Jennifer Lawrence gyönyörű, okos, erős, biztos vagyok benne, hogy a amerikai kislányok nem hercegnők akarnak lenni mostantól, hanem Katniss. Stanley Tucci remek a kedves ripacs szerepben (mikor nem?) és Josh Hutcherson sem rossz Peeta, bár néha lehetett volna kicsit kevésbé bamba. A legnagyobb húzás mégis Woody Harrelson, mint Haymitch.
- Értem én, hogy a magasabb besorolás anyagi veszteséget jelent, de ez a történet nem egy Andersen mese. Tele van vérrel, halállal, éhezéssel és szomorúsággal. Gyengíti a PG-13, elvesz a mondanivalójából, bár az látszik, hogy elmentek vele, ameddig lehetett.
= Nekem nagyon tetszett, kíváncsian várom a folytatást. A rajongók úgyis megnézték már, de egy kis esti szórakozásnak mindenkinek tökéletes.
Mára ennyi belőlem, hamarosan újabb öt filmmel jelentkezem. De most tényleg, nem hónapok múlva.
