Cinemonkey emelt szint. Egy Pocahontas ihlette filmről nem gondoltam, hogy fizikailag fogok elfáradni, mire végignézem. Terrence Malick 2005-ös, 135 perces filmjét megéri végignézni, de számolni kell a következményekkel – még órákig be lesztek lassulva. A továbbiakban a teljes történet leírása és némi iránymutatás, hogy mire számítsatok.
Captain Newport (Christopher Plummer) vezeti azt a kis kolóniát, amely 1607-ben kiköt Virginia partjainál, hogy miután megvetették lábukat az Újvilágban, megkeressék az utat az Indiai óceánhoz. Velük érkezik John Smith (Colin Farrell), aki az egyetlen képzett katona közöttük, és hamarosan küldetést is kap: meg kell keresnie az indián ’királyt’. Egy nem túlmagyarázott incidens után (a többiek eltűnnek: vágás, és már nincsenek ott) foglyul ejtik, majd befogadják az indiánok. Itt lassan átveszi a bennszülöttek lassú, természetközeli, nyugodt életmódját, és beleszeret az életét megmentő Pocahontasba. Mindezt álomként éli meg, és bár beilleszkedik a közösségbe, mindvégig tudja, hogy egyszer majd vissza kell térnie. Mindenesetre nem izgatja magát túlságosan emiatt, elábrándozik, sétálgat, mondhatni rehabilitálódik a faluban.
Később visszatér az erődbe, ahol a társai elkezdtek aranyat keresni, feltúrtak mindent, és teljesen leamortizálták mint a környezetet, mind a saját táborukat. Newport Angliába ment utánpótlásért, nagyjából éhínség és káosz uralkodik. Újabb rövid nézeteltérés, és Smith a vezető helyén találja magát. Megpróbál mindent, hogy javítson az életszínvonalon, de nem igazán jár sikerrel. Közben jön a tél, és az éhhalál szélén vannak éppen, amikor betoppan Pocahontas, és megmenti őket. Nemcsak ételt hoz, hanem kukoricát is, amit végre tudnak termeszteni, így felvirágozhat a kolónia.
Természetesen apja, a törzsfőnök kitagadja ezért, és amiatt is csak mélyül a konfliktus, hogy a hódítók még mindig nem takarodtak vissza az óceán másik felére. Az indiánok támadást terveznek, de a ravasz angolok ’megvásárolják’ a másik törzsnél száműzetésben élő Pocahontast, tudván, hogy az apja nem támadja meg az erődöt, ha a lánya ott van. A kapitány és az indián lány szerelme itt kiteljesedhetne, de visszatér Newport és hírei szerint Smith-t megbíznák egy saját expedíció vezetésével. Vissza kellene hajóznia Londonba. Kicsit úgy éreztem, bármennyire is vágyott a szerelemre Smith, soha nem tudta el- és befogadni úgy a lány szerelmét, hogy ne lett volna benne az az érzés, hogy csak álmodik, álmodta a táborban töltött időt is. Ezért boldogság helyett valami szomorú keserűség lengte be a kapcsolatukat. Smith valamiféle tiltott gyümölcsként élte meg azt, ami a lány oldaláról odaadó szerelem volt. A tengerre szálláskor Smith utasította egy emberét, hogy néhány hónap után mondják azt Pocahontas-nak, hogy meghalt a tengeren.
A valóságban eközben, a TV előtt ülve, az a biztos érzésem támadt, hogy megállt az idő, de legalábbis lelassult, mert már egy órája nézem, és még nem történt semmi. De kellemes meglepetésként ezután hosszú percekig tartó agonizálás, vagy drámai végkifejlet helyett új fejezet kezdődött - a filmben, és Pocahontas életében.
Megérkezik ugyanis John Rolfe, akit szintén elbűvöl az indián lány. De mivel a táborban él, hamarosan kezelésbe veszi egy angol hölgy, aki 'civilizált' ruhába öltözteti, kontyba fésüli a haját, és cipőt húz a lábára. Megtanul olvasni, megkeresztelik, és a közösség életének részévé válik. Később Rolfe dohánytermesztő birtokán dolgozik, a férfi pedig annyira csodálja és tiszteli őt, hogy nem is rohanja le. Mivel még Smith-t siratja, csak lassan bontakozik ki ez a kapcsolat, de annál bensőségesebb és mélyebb lesz végül a kötődés. A házasság után Pocahontas egy kisfiút is szül, de amikor megtudja, hogy Smith mégis él, kerek perec megmondja a férjének, hogy így már nem tudja őt ugyanúgy szeretni.
Az angol kultúrába már teljesen beilleszkedett indiánt és férjét Londonba hívja vizitre a királyi pár. Angliában tartózkodásuk alatt Rolfe (aki valószínűleg a világ legmegértőbb és legtürelmesebb férje) megszervez egy találkozót a feleségének Smith-szel, mert tudja, hogy a nő nem tud továbblépni, ha nem láthatja régi szerelmét. A katona így 'civilizáltan' már nem találja olyan vonzónak a lányt, mint a vadonban, és Pocahontas is rájön, hogy ez az ember már nem az, akit régen szeretett. Visszamegy a családjához, és kész egy boldog, új életet kezdeni a férjével. Visszaindulnak az Újvilágba, de megbetegedik, és meghal, mielőtt tengerre szállnának.
Higgyétek el, végignézni ennél még sokkal hosszabb és fárasztóbb volt, és nem is értem, miért írtam le a teljes történetet, amikor nem szokásom ez. De így talán jobban érthető, hogy mi az, amit ebben a filmben a rendező kiemelt, kihasznált, és néha kicsit eltúlzott. Talán ismerős Az őrület határán kóborló katonája, aki a bennszülötteknél tölt némi időt ugyanígy felfedezve a természetközeli nép életvitelét, szokásait, meglelve a békét. Nos, Az új világ nagy része ugyanennek az élménynek a kibontása, az eszközök pedig: hosszú jelenetek a magas fűben kóborolva; vagy nagy 'csöndek' klasszikus komolyzenével, vagy vontatott belső monológok; az ég fürkészése ábrándos tekintettel; sóvárgó pillantások; még több belső monológ; újabb séták a természetben. Ehhez elengedhetetlen, hogy a képek lélegzetelállítóak legyenek - azok is - és ha az ember rá van hangolódva, akkor el tudja nézegetni napestig. Bevallom, én ehhez azért türelmetlen vagyok, és a 172 perces rendezői változattól kikészülnék. (Vagy végigaludnám.) Szóval nem kaptam rögtön a távirányító után, hogy a kimaradt jelenetkehez navigáljak.
Az első órában még senkivel nem tudtam azonosulni, de aztán később legalább megértettem őket. John Rolfe személye nagyon jót tesz a filmnek, minden megvan benne, ami a másik két szereplőből hiányzik. Hiánya elviselhetetlenné tenné számomra a filmet, és rosszmájú, aki azt gondolja, hogy csak azért, mert Christian Bale játssza. Colin Farrell és Q'orianka Kilcher is jók nagyon, de valahogy idegenek maradnak a karakterek.
Joggal kérdezitek ezek után, hogy miért is nézzétek meg Az új világot. Bármennyire is vontatott és néhol tényleg kikezdi az ember idegeit, hogy hosszú percekig nem történik semmi, ez a film egy nagyon is kerek, precízen megszerkesztett egész. Hihetetlen álomszépek a képek, Emmanuel Lubezki az operatőr olyan filmeken dolgozott korábban, mint a Lemony Snicket - A balszerencse áradása, vagy Az Álmosvölgy legendája. A rendező nagy figyelmet fordított a korabeli törzs hiteles megjelenítésére, történészeket is bevonva a munkálatokba. Az erődöt és az indián falut is olyan eszközökkel építették fel, amiket akkor is használhattak. A történetben valószínűleg több a valóság, mint a kitaláció. Pocahontas nem mindennapi életét foglalja össze, érdekes, művészi köntösbe bújtatva. Közben romantikus is, és elhangzik benne néhány igazán szívszorító mondat.
Nem bántam meg, hogy megnéztem, de jó darabig nem kerül most terítékre. Ahogy egy illető fogalmazott: igényel némi érettséget a nézőtől. Ez igaz. Emelt szint, én szóltam.
Terrence Malick - Sivár vidék, Mennyei napok, Az őrület határán, Az élet fája
Colin Farrell - Tigrisek földjén, Különvélemény, A fülke, Beavatás, Miami Vice, London Boulevard, Frászkarika
Q'orianka Kilcher - A grincs
Christian Bale - A Nap birodalma, Szving mindhalálig, Amerikai pszicho, Shaft, 2020: A tűz birodalma, Equilibrium - Gyilkos nyugalom, A gépész, Batman: Kezdődik!, Nehéz idők, Hajnali mentőakció, A tökéletes trükk, Börtönvonat Yumába, A sötét lovag, Terminátor: Megváltás, Közellenségek, The Fighter - A harcos
