A Top Gun miatt lettem a filmek rajongója. Pontosan emlékszem az érzésre, amit kiváltott belőlem. Azon kívül, hogy vadászpilóta akarok lenni, azt, hogy filmeket akarok, meg sztárokat. Mindent tudni akarok róluk, és mindent meg akarok nézni. Ez vidéken, a 90-es években még nem volt olyan egyszerű. Joggal féltem, hogy kis mozinkba nem jut el minden, és hogy - internet híján - az újságos nénitől kölcsönkért Cinema lesz minden forrásom.
Most, a 3G korában nem emiatt kell aggódnom. Hanem azért, hogy ne történjenek ilyen szörnyűségek. Hogy életem meghatározó rendezője leugrik egy hídról. Nem lesz több videoklip-szerű vágás? Furcsa színek, csavaros sztorik, nagybetűs popcorn-Hollywood Tony Scott módra?
Ha most üzenhetnék neki, azt mondanám, hogy köszönöm, és hogy ő az akciófilmek piros sapkával koronázott halhatatlan királya. Nemcsak nekem, mindenkinek.
