A legszembetűnőbb a filmben nem a bőrszín közti különbség. Hanem hogy nincs férfi főszereplő. A hölgyek parádéznak.
Természetesen A segítség arról szól, hogy a feketék rabszolga- majd cselédsorsba kényszerítése, kihasználása és megalázása nagyon csúnya dolog. Nem kell film ahhoz, hogy erre magunktól is rájöjjünk.
A klisék, kiszámítható jelenetek, és a ránk erőltetett mondanivaló között azonban van valami, ami naggyá teszi ezt a filmet. Ez pedig a sugárzó energia, odaadás, és szeretet, ahogy a filmben szereplő nők játszanak. Még a leggenyóbb sznob picsáról is csak a legnagyobb tisztelettel tudok beszélni, annyira jó volt.
Azért nehéz írni róla, mert az érzéseinkre játszik, és hiába mondja a józan ész, hogy ez giccses és hatásvadász, azért mégis nagyon jó.
Bárhogy is, az érződik, hogy az író szeretettel vetette papírra majd vitte filmre gyerekkori barátjával vállvetve a történetet. Van benne szív és erő - ez utóbbit a cselédek hozzák, a maguk tenyeres-talpas, kötényes, lehengerlő személyiségükkel. Két erő csap össze a filmben, a feketék pozitív lendülete, és a fehér némberek lenéző, lehúzó, de ugyanolyan aktív energiája. Vajon az számít, hogy jómódú a család, vagy hogy képes-e a kölyköt értelmesen nevelni a kifogástalan frizurájú, mindig trendi, csak a külcsínre adó anya? Vagy talán kell valaki, aki belesulykolja, hogy szép, okos és fontos?
Ha nem is érzünk rögtön együtt Minnyvel (Octavia Spencer) és Aibileennel (Viola Davis), nem gond, mert no perc alatt megutáljuk majd a kisvárosi nőegylet aktívan gonoszkodó, ostoba tagjait, élükön a legádázabb Hilly Holbrook-kall (Bryce Dallas Howard). Az egyre növekvő feszültség közepén érkezik vissza Jacksonba Skeeter (Emma Stone), az újságíró, és rá is tapint rögtön a városka fájó pontjára. Ráveszi a cselédeket, hogy segítsenek neki megírni a történeteiket, amivel ő befuthat, mint író, és nem mellesleg, segít ráébreszteni az embereket arra, hogy a helyzet nem éppen rózsás délen.
Unalmasnak hangzik? Nem az, mert rengeteg humor van benne, ezek az asszonyok be is diliztek volna, ha nem lett volna helyén a humorérzékük. Persze ez sem ért volna semmit a kivételes színészi játék nélkül. Mindenki rájátszik amikor kell és hasonló mértékben visszafogott, amikor arra van szükség. Mivel mindenki ugyanolyan intenzitással éli bele magát a szerepébe, nem tűnik ripacskodásnak, kell ez a lendület a filmbe.
A legfurcsább, hogy az a mondanivaló, amin nincs is olyan nagy hangsúly, sokkal jobban megfogott. Az, hogy amíg a pasik dolgoznak a pénzért, amiből a feleségek cselédet tartanak és egész nap nem csinálnak semmit, mennyire rossz hatással van a társadalomra. Mert mi mást is tennének két kártyaparti és egymás ajnározása között, ha nem rosszindulatú pletykákkal, vagy a szolgálók túráztatásával töltenék az időt? Ha mindenkinek (tényleg mindenkinek) lenne melója, amibe legalább ugyanennyi energiát fektet, sokkal szebb lenne ez a világ.
Kedvenc karakterem a kiközösített szőke bombázó, Celia Foote (Jessica Chastain). Nem igazán érdekli a cseléd téma, de olyan kis szerencsétlen, hogy kell neki valaki, aki megtanítja csirkét sütni. Jószívű, és nem tud az utálkozók fejével gondolkodni, sokáig nem is tudja, miért nem állnak vele szóba egykori 'barátnői'.
Emma Stone megmutatja egy komoly, felelősségteljes oldalát, és azt, hogy nagyon ügyesen tud hátrébb lépni egyet, hogy másoknak helyet adjon egy-egy jelenetben. És hogy szőke, csigás hajjal is szép, de remélem, azóta már újra vörös.
Octavia Spencer és Viola Davis szerintem Oscar-esélyesek, főleg, mert minden évben van film a faji kérdésről (vagy hogy mondják ezt szépen...), és gyanítom, hogy idén A segítség jó eséllyel indul. És remekül is játszanak, Spencer tényleg elképesztő, egyszerre sír és nevet az ember rajta. 'Minny don't burn fried chicken.'
ÉÉÉÉÉS Johnny Cash briliáns Jackson című dala is elhangzik, rögtön az elején. Na engem már ott megvett a film. Jó a zenéje is amúgy, meg a ruhák meg az autók, jól összerakott film, kezdő rendezőhöz képest.
Nah, aki nem riad vissza egy minimális sziruptól, az nézze meg a filmet, nagyon szórakoztató. Olyan ez, mintha nem is a történet tartaná össze a filmet, hanem a szereplők. Hogy szívvel-lélekkel készült.
Tate Taylor - Pretty Ugly People
Emma Stone - Superbad, A meztelen dobos, Excsajok szelleme, Könnyű nőcske, Örült, dilis, szerelem.
Viola Davis - Mint a kámfor, Éjjel a parton, Kétely, A dolgok állása, Törvénytisztelő polgár, Kéjjel-nappal, Ízek, imák, szerelmek
Octavia Spencer - Tapló télapó, Carter edző, Pokolba taszítva, A szólista, Flypaper, és rengeteg sorozatban tűnt fel
Jessica Chastain - Coriolanus, Az élet fája, A segítség, Texas Killing Fields, Az adósság
