Végre egy Oscar jelölt film, ami tényleg jó, és nem egy színészre, egy műfajra, vagy egy erős történetre hivatkozva akarja eladni magát. Inkább fog egy hétköznapi embert, hozzáad egy szokatlan szituációt, majd rázza és keveri, hogy a végeredmény egy üdítő mozi legyen.
Azért nagy szó ez, mert az Utódok egészen szerény, mégis nagyszerű alkotás, nem hivalkodó, de ennek ellenére szívmelengető, felemelő, és végre egy film, amelynek a főszereplőjével könnyen azonosulunk.
Matt King (Clooney) férj, apa, dolgozó ember. A mi szemünkben azonban igencsak extrém abból a szempontból, hogy Hawaiin él a családjával. Bevezetőjében - miközben a kamera végigpásztázza a lélegzetelállítóan zöld hegyeket, aranyszínű homokot és a szikrázó tengert - elmondja, hogy hiába él a legszebb helyen a világon, azért az élet itt is oszt olyan lapokat, amiket az ember legszívesebben azonnal bedobna. Azért szerintem ha az emberek választhatnának, hol szembesülnének az élet nagy buktatóival szívesebben, akkor elég kihaltak lennének hirtelen a budapesti utcák, de megnőne a populáció a tengerpartok környékén.
Persze Kingnek igaza van. A földi Paradicsom érdekli épp a legkevésbé, amikor felesége egy baleset következtében kómába esik, és rá hárul a feladat, hogy vadóc lányait fel- és megnevelje. Lenne más dolga is, családja hatalmas birtokot örökölt, amit unokatestvéreivel szeretnének eladni - ez sem megy zökkenőmentesen. És ha ez még nem lenne elég, kiderül, hogy a feleségének szeretője volt. Hirtelen Matt szembesül azzal, hogy rossz apa, rossz férj, és akármit is csinál a birtokkal, ellenségeket fog szerezni magának. Közben pedig a felesége a kórházban haldoklik.
Ember legyen a talpán, aki méltósággal viseli ezeket a sorscsapásokat. Matt nem engedheti meg magának, hogy kétségbe essen, így mindent megtesz, hogy senkinek ne okozzon csalódást. Felfogva a helyzet komolyságát, a nagyobbik lánya is segítségére lesz, és együtt indulnak el a rokonokat értesíteni, és felkeresni a titokzatos szeretőt is.
Hiába a szomorú alaphelyzet, a film egyáltalán nem lehúzó, inkább arra koncentrál, hogy a megcsalt, egyedül maradt férj milyen érzésekkel szembesül felesége halálos ágyánál, és hogy nem foglalkozhat saját gyászával, fájdalmával, amikor egy kislánynak nagy szüksége van rá. A túlélés receptjét kapjuk az Utódoktól. Hogy kapaszkodjunk abba, amink van, és ne veszítsük el az eszünket a nagy zűrzavarban.
A kis család Hawaii-szigeteken átívelő útja nem mentes vicces vagy épp bosszantó helyzetektől. Matt sokszor esetlen, tanácstalan, és fél, hogy romlik amúgy is törékeny kapcsolata a lányokkal. De az is egyértelmű, hogy mennyire szereti őket és szeretné igazi apaként kezelni a helyzetet, ha tudná, hogy kell...
George Clooney igazi nagy dobása ez, az első perctől együtt érez és szurkol a néző, vele sírunk és nevetünk - főleg a papucsos futásnál. Tízpontos színészi alakítás, természetes és erőteljes, valóban Oscar esélyes.
Shailene Woodley lenyűgözően szép a nagylány szerepében, bár eleinte érthetetlen miért van egy teljesen félnótás haverja, Sid (Nick Krause), később még őt is megkedveljük.
Mellékszereplőkben sem gyenge az Utódok, jó tudni, hogy Matthew Lillard néha még felbukkan, és jól is játszott abban a pár percben. Judy Greer jelenete a végén igazán megható.
Az egyetlen dolog, ami elrettentő volt számomra, az a zene, a vég nélküli autentikus dallamok úgy sulykolják belénk hogy bizony Hawaii-n vagyunk, mintha a saját szemünknek nem hinnénk el. Néhány jól összeválogatott dal sokkal többet adott volna a hangulathoz, de ez legyen a legnagyobb baj...
Nagyszerű film az Utódok, eléggé humoros (azért ne vígjátékot várjatok) és szórakoztató a komoly téma ellenére. Csodálatos környezetben, remek színészekkel. Nagyon jó alternatíva a látványosan összerakott, ám üres blockbusterek helyett.
Alexander Payne - Ez az életem, Gimiboszi, Schmidt története, Kerülőutak
George Clooney - Egy veszedelmes elme vallomásai, Jó estét, jó szerencsét!, Bőrfejek, A hatalom árnyékában
