Több dolog miatt is vigyorogva hagytam el a termet. Végre, ha már nem tudnak odaát egy épkézláb eredeti forgatókönyvet összedobni, legalább jó ötleteket nyúlnak le regényekből, novellákból. (A Sorsügynökséggel is újítottak, a Forráskód pedig még mindig tartja magát 8 felett az IMDB-n, nagyon várom.) És minden perc lekötött, végre egy üresjárat nélküli mozi. Simán hozta, amit vártam, és a látvány és az iram egy kicsit jobb is volt. Ismét ütős főcímet kaptunk, és hurrá, nem veszett el a lendület. Plusz: imádom amikor valaki elmeséli a nézőnek a történetet. Sokszor csak elindul így, és abbamarad, de Eddie Morra végig kommentál nekünk.
Van ez az Eddie srác, aki igazi lúzerként néz ki/viselkedik/éli az életét. Író lenne, ha írna, azt el sem tudjuk képzelni, hogyan lehet szerződése egy könyvre. Láthatóan semmi nem sikerül neki, egy lepratelep a lakása, el van maradva a bérrel, és a barátnője is elhagyja. Szóval mélyponton van, ekkor fut össze ex felesége testvérével, aki látva a lepukkant írót, csupa jótékonyságból megdobja egy tablettával.
Eddie helyében talán én is megvonnám a vállam, és bevenném a bogyót 'Mit veszíthetek?' felkiáltással. A hatás: Eddie agya teljes kapacitását tudja használni, bármit elő tud hívni egy pillanat alatt a memóriájából, okosabb, kreatívabb, gyorsabb, jobb lesz. Mindenben. Kipucolja a lakást, megírja a könyvet, embert csinál magából, pénzt keres a tőzsdén. Többször kerekedik felül olyan szitukban, amikor már ő is azt hiszi, vesztett: bérgyilkos, utcai támadás, orosz maffia, halálos mellékhatás, fenyegetések, gyilkosság vádja. (Nem feltétlenül ebben a sorrendben.)
A történetben - óh, milyen meglepő - vannak dolgok, amikbe könnyedén beleköthetnénk. De ahogy a film meg van csinálva, az annyira hatásos, és Bradley Cooper annyira meggyőző, hogy végül nem akaródzik semmi negatívat felemlegetni. Írhatnék még róla, de fölösleges, ezt a látványt, a bedrogozott világot nézzétek meg magatoknak. A szürke New York kiszínesedik, kisüt a nap, mindent látunk, hallunk, élünk, pörgünk. Főleg pörgünk Eddie-vel. Aki vagy a világ tetején ér el sikert mindenben, amibe belekezd, vagy a földön fetreng szürkén, karikás szemmel, görcsben a kíntól.
Bradley Cooperben van valami, amitől annyira közel kerül hozzánk, hogy ettől fog meg igazán a film. (Rám vallana, de nem az téveszt meg, hogy jól néz ki, de tényleg!) Szerethető karakter, de nem olyan 'jól játszik, tetszik' fajta. Eléri azt, hogy sóhajtozva azt gondoljuk: 'Bakker, igen, én ugyanezt csinálnám.' Így nem nehéz végig szárnyalni vagy gyötrődni vele, nem nehéz szurkolni a végén, és nem nehéz jól érezni magunkat, amikor végül Eddie lazán zsebre vágja az egész világot.
Robert De Niro szerepe nagyon mellék, nem is tesz semmit, amit eddig valahol ne láttunk volna tőle. A barátnőt játszó Abbie Cornish, szép is, helyes is, jól is játszik, persze ő is csak Cooper árnyékában. Hiába, nem lehet versengeni az emberrel, aki a tablettát szedi.
100% agykapacitás, 100% szórakozás a moziban. (Kivéve azokat, akik előttem ültek, és vagy hangosan dumáltak, vagy SMS-eztek - ami nem zavarna, ha nem világítana képembe.)
Neil Burger - A mágus
Bradley Cooper - Anyám nyakán, A meztelen dobos, Az igenember, Nem kellesz eléggé, Másnaposok, A szupercsapat
Abbie Cornish - Candy, Bor, mámor, Provance, Álomháború