Imádom a sci-fiket. Imádom, hogy az űrhajókon minden csillog és sima, steril és fényes és vakító. A Napfény űrhajóján, az Icarus-on ez pontosan így is van. Olyan percízen és élesen kidolgozva, hogy szinte vakít. Mint a Nap. Ami minden gondok forrása.
Magyar előzetest nem találtam. Amúgy is a felénél kezdenek el eseményeket is mutatni.
A Nap haldoklik, és ez természetesen a Földet is megviseli. Jégkorszak uralkodik, az emberiség utolsó reménye pedig az Icarus-project. A cél: újra beindítani a Napot - bár a berobbantás jobb szó erre, hiszen jó adag robbanóanyaggal felszerelkezve indítják útnak a hajókat.
A történet az Icarus-2-n játszódik, de azt nem tudjuk, hogy az Icarus-1 hét évvel ezelőtt miért nem teljesítette a küldetést. A nyitó jeleneteknél visítok örömömben, mert gyönyörű, átgondolt és igényes a hajó belseje, csodálatos alapja lesz ez egy jó kis történetnek. Hangulatos, ez a jó szó. Van 'pofavizit' a nézőknek, egy Alien-es közös kajálással, aztán lassan kiderül, ki kicsoda, miért van a hajón, és mi a stikkje. Az Alien-ből ismerős az a lassúság is, ahogy indít, és ezért én hálás voltam, ki ne ábrándozna el néha, milyen is lehet egy űrhajó a jövőben... Kapunk egy kis hétköznapi matatást, egy kis feszkót, a néző akklimatizálódik, és elkezdi nagyon is élvezni a látványt. Már csak ezért is érdemes nézni ugyanis. Gyönyörű, de tényleg. Vakító napfelszín, fekete űr, fémes hajó. Vizuális gumicukor. Főleg tetszik, hogy nem valami elnagyolt CGI-t kapunk, hanem aprólékos munkát. Igényeset. Respect.
Jó érzékkel adagolja az infót a rendező. Az utasok a hajó központi termébe gyűlnek, hogy megnézzék a Nap előtt elhaladó Merkúrt. Később a kommunikációs tiszt azzal áll elő, hogy a bolygó a nap és köztük áthaladva antennaként szolgált, ő pedig most fogja az Icarus-1 segélykérését. Kiderül, hogy az 1 egy köpésre van, és felmerül a kérdés: letérjenek-e a pályáról ilyen közel a célhoz, vagy folytassák a küldetést.
Kitérnék itt a dilemmára, mert szerintem ez (még) jól meg is van magyarázva a filmben. Van valakinek köztük annyi esze, hogy jobb okot is mondjon a kíváncsiságnál: ha esetleg tudnák még irányítani azt a hajót is, akkor dupla esélyük lenne a küldetés sikerére. Az a szomorú, hogy a kapitány talán csak azért is menne, mert lehet, hogy az Icarus-1-en még él valaki. Még jó, hogy az emberiség még nem került eddig ilyen helyzetbe (legalábbis nem tudok róla...) mert nyilvánvalóan mindig van valami hülye, aki kockáztatná a küldetés sikerét, csak mert lehet, hogy valaki még életben van egy rég elveszettnek hitt másik hajón... Szegény Capa, a legénységből a fizikus, kell hogy válasszon, érdemes-e elindulni a másik adag robbanóanyagért. Így az ő döntése alapján irányt változtatnak. Szar, mert innentől mindenki úgy viselkedik, mintha csak az ő hibája lenne minden, pedig én azt várnám, hogy a kapitány kikéri a véleményét, és dönt, majd vállalja a felelősséget, ezért kapitány. De én nyilván álomvilágban élek.
Az irányváltoztatás tüzet okoz a fedélzeten, a javítás valakinek a halálával végződik. De rendíthetetlenül haladunk tovább a másik jármű felé.
Abban a pillanatban, amikor átmennek az Icarus-1-re, elbaszódik a film. Indokolt ez a szó, mert nem lehet szebben mondani, ami ez után történik. Még egy darabig jó, de már sejthető, hogy nem fog tetszeni, ami következik. Van egy kis remény, amikor tudatosul, hogy valami nagy mázli folytán négy józanul gondolkodó, értelmes ember marad életben, akik mostantól akárhogy is, de teljesítik az Icarus-2 küldetését. De ezután a tétova hullámzás után már csak egy irány van. Nekik a Nap, nekünk meg a hullámvölgy.
Most piros rész jön, tudjátok. Aki izgulni akar, ugorjon.
Szóval nem hittem a szememnek: az Icarus-1 tébolyult kapitánya átszökik a 2-re, és ott garázdálkodik, hogy meghiúsítsa a küldetést. Remek. A legénység meg hullik, és így az emberiség túlélési esélye is rohamosan csökken.
A 100% hangulatos, érdekesnek, értelmesnek és izgalmasnak induló sci-fiből egy olyan zombifilm utánzat lesz, hogy azóta sem értem. Annyi zé kategóriás ilyen van, hogy vétek ebbe az igénytelen vérontó irányba elmenni ennyire reményteli kezdés után.
Azt mondogatom magamban, hogy ha Danny Boyle még egyszer megcsinálhatná, biztosan nem egy bőrbeteg őrült ámokfutása lenne a film második fele. Közben meg félő, hogy a film csodálatos eleje csak az ő egyedi felvezetése a zombihoz. Mert látszik, hogy jól kigondolta, hogyan ábrázolja, mert ez szintén szokatlan és egyedi - csak egy különálló filmben lett volna jó. És akkor maradt volna nekem egy kedvenc sci-fi a Nap megmentéséről. Sajnos nem így lett. Valószínűleg nagy csavarnak szánta, csak nem jól sült el. Ez van.
Nade: mindezek ellenére annyira szép a film, hogy nézzétek, aztán legfeljebb nem nézitek végig. A hangulat az elején mindenképpen megéri, nemhiába írtam annyit róla, engem elvarázsolt.
Sok fiatal színész vonul fel a legénység tagjaként, akiket jó látni, mert valahonnan mind ismerősök. Cillian Murphy megítélése ízlés kérdése, de olyan sok mindenki ellenszenves kinézetén tettem már túl magam, hogy ő sem zavar egy ideje. Színésznek meg nem is rossz. És el ne felejtsem Mark Strongot, aki már hiányozna, ha nem látnám itt-ott felbukkanni.
Danny Boyle - Trainspotting, A part, 28 nappal később, Gettómilliomos
Cillian Murphy - 28 nappal később, Kényszerszünet, Leány gyöngy fülbevalóval, Hideghegy, Batman: Kezdődik!, Eredet
Chris Evans - Mobil, Fantasztikus négyes, Az utca királyai, Scott Pilgrim a világ ellen