Ez nem lesz egy hosszú bejegyzés. Kell ahhoz egy kis mazochizmus, hogy az ember beüljön egy Woody Allen filmre. Sose lehet tudni, hogy baromi jól fogunk-e szórakozni, halálra unjuk magunkat, vagy folyamatosan anyázunk, hogy miért nem inkább a Thor-ra váltottunk jegyet.
A Naomi Watts és Josh Brolin alakította házaspár: Sally és Roy a történet 'magja'. Sally szülei, főnöke, és a szomszéd lány kerül még a képbe. Apja Alfie (Anthony Hopkins) kapuzárási pánikjában elhagyja anyját Helenát (Gemma Jones), hogy aztán úgy kezdjen éni, mint egy harmincas agglegény, modern lakás, bulik, edzés, szoli. Még egy fiatal hölggyel is összejön.
Helena elkeseredésében jósnőhöz, és a piához fordul, és szép lassan teljesen a befolyása alá kerül. Egyre gyakrabban szól bele Sally és Roy életébe, a végletekig idegesítve ezzel Royt. Aki egyébként sikertelen író, otthon lézeng, és a szomszéd lányt kukkolja.
Sally persze ki van készülve, hogy ő tartja el a férjét, miközben egy galériában robotol. Főnöke a sármos Greg (Antonio Banderas), akibe bele is zúg.
Itt van ez a csodálatos banda, van itt gúny, irónia, csalódás dögivel, és a jó humor is fel-felbukkan, ami egy-két percre könnyednek álcázza a szomorú, kiábrándító valóságot. Ettől még élvezhető is lenne a film.
Woody Allen-re nem jellemző, de most a színészek a gyenge láncszemek. Brolin mint egy sebzett nagymacska kering a lakásban, szomorúan néz, de karakteresebb ő annál, hogy egy ilyen balekot játsszon. Hopkins egy percre sem erőlteti meg magát, bárki más is ugyanilyen jó lett volna Alfie szerepében. Watts savanyú arccal, meggyötörten sipákol, hogy milyen rossz is neki. Valahogy annyira ellenszenves, hogy sírva könyörögtem Renee Zellwegerért. Pedig ez a karakter az egyetlen, aki próbál kitörni a megszokottból, mert tudja, hogy az élete semerre sem tart. Vele kellene azonosulni, de én inkább a férjét sajnálom. Még Banderas az egyetlen szimpatikus és meggyőző alak, de neki ez a kisujjában van. És jópofa még az öreg hölgy, Gemma Jones is, idegesítő, hogy bedől a jósnőnek, de van benne valami báj.
Szóval így állunk, a történet akár jó is lehetne, a film szórakoztató amellett, hogy nagyon is valós, emberi, hétköznapi konfliktusokat mutat be. Ki ne ismerne a baráti körében olyan balekokat, akik a világért sem jutnak egyről a kettőre; vagy olyanokat, akik sokadszor is a rossz döntést hozzák meg... Valami mégis hiányzik. A végén kívül, mert az sincs neki. Találja ki mindenki magának, hogy a szerencsétlen családtagok közül ki marad a saját kis lelki nyomorában, és kinek sikerül továbblépnie az áhított boldogság felé.
Akinek bejön ez a Woody-stílus, az ne habozzon, de én inkább szavaznék valami izgalmasra így a nyár elején.
Woody Allen - Annie Hall, Egy másik asszony, Alice, Férjek és felesége, Agyament Harry, Csak az a szex, Match Point, Kasszandra álma, Vicky Cristina Barcelona
Naomi Watts - Mulholland Drive, A kör, 21 gramm, King Kong, Eastern Promises - Gyilkos ígéretek, A bűn árfolyama
Josh Brolin - Árnyék nélkül, A tenger vadjai, Nem vénnek való vidék, Elah völgyében, Amerikai gengszter, Tőzsdecápák: A pénz nem alszik
