... avagy Noomi Rapace megint a tűzzel játszik.
Tudom, mindenki mást vár ettől a filmtől, de legfőképp valami dögöset, hátborzongatót, elgondolkodtatót, válaszokat adót. Én csak annyit írok le, ami biztosan van...
Vannak nagy csöndek, nagy zajok, apró pittyegések, gépek zümmögése, szuszogás és persze sikolyok. Erőteljes zene elegyedik hatalmas folyó zubogásával, az űr csendje, robbanások egymás nevének kiabálása.
Vannak még fényes fehér, meg matt fekete felületek, lens flare, villódzás, kékesszürke fények, sisaklámpák, kis ledek...
Barlangok, idegen űrhajók, szilikátvihar, hideg műtőkabin, sötét folyosók, kereszt a nyakban, véres szkafander, levágott fej.
Robot, meg más lények, naiv kutatók, tökös pilóták, elvont tudósok - gyorsan fogyó legénység.
Eredettörténet Alien-szemszögből, elvarratlan szálakkal - én úgy mondanám: a fantáziánkra bízva.
Pár napja nagyon megijedtem, ha a Prometheus nem lesz jó, mit fogok ide írni? Kedvenc rendezőmet szedem majd ízekre mint Spielberget nemrég?
De most, hogy már láttam, és nem akarok elárulni róla semmit, na, így van nehéz dolgom.
Megérte várni, megérte az IMAX 3D, és bátran kijelenthetem, hogy az év legszebb, leglátványosabb, legigényesebb filmjét láttam. Hogy nem tökéletes? Kit érdekel???
Ne égessétek magatokat letöltéssel, ezt nagy vásznon kell látni. Én meg majd később írok róla rendesen, azért van mit. Csak még megnézem párszor. Most a lényeg a hangulat, hogy menjetek, és nézzétek.
Köszönjük, Ridley Scott.
