Asger Leth rendező egy dokumentumfilmet tudhat a háta mögött (Cité Soleil kísértetei), és bár korai lenne nagy jövőt jósolni neki, azért ezzel jól bemutatkozott.
Egyre jobban számít mostanában, hogy egy bemutató alapján a film az amit vártam, vagy teljesen átejtve távozom a moziból. Na ha tetszett ez a pár perc, akkor a film is be fog jönni, mert nem lassabb, nem szól másról, sőt még egy-két nem várt fordulat is lesz.
Nick Cassidy a film nagyjából ötödik percében kimászik a párkányra, és onnantól egész a záró jelenetig leköti a figyelmünket. Nem rágtam tövig a körmömet, de az órát sem nézegettem, és a mellettem ülővel sem társalogtam közben. Inkább azon drukkoltam, hogy a nagy sasszézások közepette Nick nehogy megcsússzon azon a hülye vékony párkányon. Az operatőr nem viccelt a magassággal, néha tényleg rossz nézni ahogy ide-oda mászkál, a falnak lapulva.
Szerencsés a kezdés, a feszültség megteremtése és a figyelem felkeltése után kezdi csak apránként adagolni az információt. Nem követi el azt a hibát, hogy Nick tízpercenként visszaemlékezik valamire. A rendező előbb kimászatja főszereplőjét, és utána van egy nagy flashback, ami sokat elárul, de hagy még meglepetéseket későbbre is, az időrendet azonban már nem változtatja meg. Marad így egy szögegyenes történet, amire egyenletesen fel lehet fűzni a szereplők múltját, motivációit, és jelenlegi helyzetüket a párkányról belátható sakktáblán.
Mert nem véletlen ám, hogy hol mászott épp ki az ablakon. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy Nick a figyelem középpontjában csak az elterelő hadművelet része, és miközben a nem túl szerencsés öngyilkos tárgyaló zsaruval pszichodrámázik, egy gyémántrablást vezényel le.
Nick öccse, Joey és barátnője, Angie úgy törnek be a csilliárdos gonosz (és csúnya) ingatlanos páncéltermébe, mintha csak nem lett volna jobb dolguk aznapra. Nem töltenék el túl sok időt ennek ecsetelésével, de ha a filmnek van gyenge pontja, az egyértelműen itt keresendő, szóval... Mivel nem bűnözők, és 'csak' egy éve készülnek a nagy műveletre, aranyos és életszagú, ahogy csetlenek-botlanak. Viszont elég okosak ahhoz, hogy váratlan krízis esetén feltalálják magukat. Lehet velük azonosulni, de csak amíg át nem esnek a ló túloldalára. A másik oldal pedig elég kínos, és néha kimondottan erőltetett. Angie úgy viselkedik, mintha Joey két hete szedte volna fel, semmi bejáratott kapcsolat érzés nincs, pedig erősebb bizalom az alapfeltétele az ilyen bűntényeknek. Asger Lethnek nem volt lehetősége romantikus, netán erotikus jelenetet beleszőni a filmbe, ezért Angie brutális dekoltázsával, és fehérneműs jelenetével (teljesen felesleges...) próbál minket kárpótolni. Sajnos senki nem szólt neki, hogy nem hiányzik ez a céltalannak tűnő hatásvadászat a filmjéből. Vagy csak a fiatalabb korosztályt akarta meggyőzni, hogy nem hiába vettek jegyet? Rejtély. Az évődés is túl sok, amikor a fiatalok épp nem tudják eldönteni, hogy lesmárolják, vagy felpofozzák egymást. Miközben Nick a párkányon parádézik, a milliárdos gyanút fog, a rendőrök pedig a bejáratnál vannak. Ettől kicsit amatőrnek tűnik a dolog.
Nagyon erőteljes viszont Nick és Lydia Mercer, az elszánt zsaru kapcsolata. Hiába van közöttük az ablak, hiába beszélnek csak néhány mondatot, megszaggatva más jelenetekkel, végig megvan az összhang a két színész között.
Mercer amúgy is nagyon jó karakter, teljesen felkészületlenül, az ágyból kirángatva érkezik. A környezet ellenséges: a többi zsaru utálja, a 'társa' Jack Dougherty pedig örömmel asszisztálna egy újabb kudarcához. De ahogy Mercer egyre inkább ura lesz a helyzetnek, úgy nyílik meg szép lassan Dougherty is. Az elején az is nagy szó, hogy segít, aztán végül némi tiszteletet is mutat. Elizabeth Banks és Edward Burns is nagyon jók a szerepekben, tényleg nincs hosszabb jelenetük, mégis nagyon 'jelen' vannak.
Sam Worthington a magasban tangózó Nick szerepében szintén hozza a szokásos formáját, bárcsak többet tudnám dicsérni, de egyszerűen csak jó volt.
Jamie Bell mint Joey is jó, bár szerintem nagyon távol áll tőle az akcióhős szerep. Angie-t Genesis Rodriguez formálja meg, aki a Halálos iramban két női karakterének 50-50%-os elegye. Nem a színészi alakítására fogunk emlékezni a fent említett okok miatt, de legalább megmutatta magát a spanyol nyelvű szappanoperák világán kívül is.
Ed Harris alakítja a 'mindenki a zsebemben van' David Englandert, természetesen hibátlanul. És meg kell még említeni Nick ex társát is, aki a széles mosolyú Anthony Mackie, és nagyon jól áll neki ez a szerep.
Talán a fenntartott érdeklődés mellett ez a film legnagyobb erénye, hogy a mellékszereplők is jól játszanak. Nagyon ajánlom a filmet, mert izgalmas, néha gondolkodós, de nem ül le, van benne némi akció is, meg szimpatikus szereplők, kipakolt cicik.
Asger Leth - Cité Soleil kísértetei
Sam Worthington - Terminátor - Megváltás, Avatar, A titánok harca, Last Night, Az adósság, Texas gyilkos földjén
Jamie Bell - Billy Elliot, A dicsőség zászlaja, Kedves Wendy, Hipervándor, Ellenállók, A sas, Jane Eyre
Elizabeth Banks - Pókember 1-3, Hullámhegy, Kapj el, ha tudsz, A 40 éves szűz, A következő három nap
