Cinemonkey

Amelia Earhart első nőként repülte át az Atlanti-óceánt, az első jelentős női pilóta volt. Nem emlékszem, hogy játszották volna moziban, 2009-es a film.

Legalább ötször láttam a trailert különböző nyelveken, és már rettttttentően vártam, hogy megnézhessem a filmet.

Többet vártam tőle, bár nem mondhatnám egyértelműen, hogy nem tetszett. Lehet, hogy várnom kellene ezzel a poszttal egy napot, de félek, hogy holnapra elfelejtem az egészet.

A következő néhány hétben ezekről várhattok beszámolót:

• Rango - már műsoron

Mert teljesen szürreálisnak tűnik, hiányzik belőle mindennemű tündibündi szőrös lény, western-szerű - amit imádok. Rango viccesen néz ki, és Johnny Depp szinkronizálja.

• A Föld inváziója - Csata: Los Angeles - március 17-től

Mert az 'invázió' szó hallatán már foglalom is a jegyet, mert kíváncsi vagyok Aaron Eckhart-ra egyenruhában, mert tetszett a Világok harca és a Függetlenség napja. Mert kellenek az ilyen filmek.

• A Sas - március 24-től

Mert dögös a plakát... najó, mert Jamie Bell olyan ritkán fellelhető a mozikban. Mert kíváncsi vagyok, sikerül-e valami értékelhetőt összehozni, mert szeretem a római kosztümös filmeket. Mert jó szórakozásnak ígérkezik. (Popcorn, kóla...)

• Álomháború - március 24-től

Mert nagyon látványosnak tűnik, eszelős színvilága, stílusa van. Csajok haluzzák, hogy harcolnak olyan szerkóban, ami szexshopok jelmezes polcain fellehető. Mert Zack Snyder még nem csinált rossz filmet. Sőt, überkirályszupereket csinál.

• Sorsügynökség - március 31-től

Mert Matt Damon mozijai mindig megbízhatóan, de unalmasan jók.

Bevallom, röhögőgörcsöt kaptam mindig már Don Johnson gondolatától is, és nem láttam be, miért is lesz jó nekünk egy Miami Vice film, de a trailer nagyon is ígéretesnek tűnt. És valószínűleg 2006 nyarán szűkölködtünk jó akciófilmben, muszáj volt... Aztán a moziban kialudtak a fények, és fülrepesztően hangosan megszólalt a Linkin Park és Jay-Z Numb-ja... Érdekes, az ütős kezdésekre, főcímekre mindig nagyon jól emlékszem.

Ha a populáció azon 10 százalékához tartozol, akik nem tudják, miről szól, vagy mi lesz a vége, és mindezt a moziban akarod megtudni, akkor ne olvass...

Igen, ő a kamera mindkét oldalán gyakran előfordul, de nézzük most méltán elismert rendezői munkásságát.

1930 május 31-én született San Franciscoban. Miután leszerelt, 1955-ben szerepelt először filmekben, és 1971 óta rendez is.

És pár mondat filmekről, amiket volt szerencsém megnézni még a díjátadó előtt:

• The Social Network (A közösségi háló) - Nagyon szeretem Fincher filmjeit, nagyon ért hozzá, hogyan teremtsen hangulatot, különös témákat nyom le a nézők torkán, és imádjuk érte. Nekem tetszett A közösségi háló. Hiába, az a forgatókönyv is jól meg volt írva, Aaron Sorkin Oscarját nem is vitatom el. És a fiatal színészek is remekeltek. Ha nincs a pörgős forgatókönyv, és a feszült hangulat, akkor a történet egy unalmas bírósági tárgyalás szintjén marad volna. Így érdemes volt megvenni rá a jegyet, jól összerakott film, de nem győzött meg igazán. És ha valaki más rendezi, és nem a Facebook-ról szól, csak valaki beperel valakit egy kevésbé felkapott dolog miatt, elment volna rá bárki is?
• The King's Speech (A király beszéde) - Nem kedveltem soha Helena Bonham Cartert, mert nem akartam elhinni, hogy csakis újabb és újabb eszelős tekintetű nőt játszik. Nem láttam sok filmjét, de szinte mindegyikben ez volt a helyzet. De most végre nálam is befutó lett. Nem kedveltem soha Colin Firth-t sem, mert akárhányszor láttam, valami szerencsétlen flótást alakított, és ennek ellenére valakinek mindig sikerült beleszeretnie. 'És most még dadog is...' - gondoltam fanyalogva amikor beültem a moziba. Nem kicsit lepődtem meg, amikor leesett, bizony ez az ember felnőtt ehhez a szó szerint király szerephez, és mindenféle megjátszástól mentesen dadog, nekem meg elszorul a szívem. Geoffrey Rush pedig egyenesen lenyűgöző a szerepben. A végső beszéd már csak az i-re teszi fel a pontot, addigra a király és a tanár között kialakult barátság már rég eladta nekem a filmet.
• Black Swan (Fekete hattyú) - Azt hiszem, ez a film végleg összeforrt Natalie Portman nevével. Aronofsky lehetőséget adott neki, hogy kilépjen a kislány szerepből. Ő pedig tett róla, hogy mostantól ne csak a bájos Amidalára, vagy a rózsaszín parókás Alice-re emlékezzünk. Mathildáról nem is beszélve. Na de vissza a filmhez... Hatalmas feszültség adódik abból hogy Nina megkapja az utasítást, hogy szerezzen örömet magának, de képtelen erre. Érezhetően azért szurkol az egész közönség, hogy végre elélvezzen. Miközben a film nem erre van kihegyezve, nagyon jó érzékkel egyensúlyoz a valóság, és a Nina képzeletében történő dolgok között. Aztán kezd eldurvulni a helyzet. A befejezés, a fekete hattyú kibontakozása tökéletes, akkor is az lenne, hogyha Nina nem mondaná ki a film végén. A többi szereplő is meggyőző, természetesen Vincent Cassel nem okoz csalódást, és Mila Kunis is kapja majd a forgatókönyveket ezek után.
• Winter's Bone - Ezt láttam legrégebben, volt ideje leülepedni. Ami nagyon megmaradt így négy hónap után, az Jennifer Lawrence és John Hawkes alakítása volt. Úgy jöttem ki a moziból, hogy ez egy nagyon jó film valamiről, amiről sosem akartam volna tudni. Nagyon jól ábrázolja a lepukkant, megélhetésért küszködő amerikai családot, nyoma sincs városnak, és ha a főszereplő Ree-nek mennie kell, akkor gyalog indul el, és a kistestvéreit mókusra vadászni tanítja, hogy legyen mit enniük. Magával ragadó film, mindenkinek ajánlom aki nem idegenkedik egy komolyabb témától.
• True Grit (A félszemű) - Sajnos nem mindig van időm olyan filmeket megnézni, mint Clint Eastwood legendás westernjei, vagy egyéb legendás westernek. Amíg ez nem változik (igyekszem tenni az ügy érdekében), addig többek között a Fegyvertársak, az Appaloosa, és a 3:10 to Yuma maradnak a western alapjaim. Imádom A félszeműt. Nagyon hangulatos, szép a történet, király karakterek vannak benne, és első osztályú színészi játék. Jeff Bridges-nek sokan felróják, hogy ripacskodik, de szerintem épp a határon van, és egy pillanatra sem zökken ki. Hailee Steinfeld nem véletlenül volt Oscar jelölt, szókimondó karaktere rámenős, mégsem idegesítő. Matt Damon mint Texas Ranger kicsit furcsa nekem azzal a bajusszal, de annyi baj legyen. Ő sem marad alul a többiekkel szemben. Josh Brolin pedig rövid szerepe ellenére mindvégig ott 'kísért' a filmben. Nagyon jó, karakteres főgonosz-arca van. A westernek nagy fellendülését várom.
• Inception (Eredet) - Azért kellett már nagyon egy ilyen film, mert manapság az akciófilmekben nem a forgatókönyvön van a hangsúly, hanem a látványon. (Robbantás, autós üldözés, lövöldözés, ésatöbbi.) Nagyon szeretem a jó akciófilmeket, ezért aztán rettenetesen kiábrándító, amikor nyilvánvaló, hogy a rendező azt hiszi, a néző teljesen hülye. Na, ez nem így volt az Eredetnél. Nolan odatette magát: írt egy jó forgatókönyvet, és a megvalósításban sincs semmi hiba. Ütős kis csapatot hozott össze, ami a színészeket illeti. Talán a bamba Cillian Murphy lóg ki egy kicsit a sorból, de a szerepe nem is nagyon hagyja kibontakozni. Nem akarok most mindenkit egyesével éltetni, az egész gárda érzi mit kell csinálnia. És én hosszú idő után végre igazán izgultam a főhősért, végre gondolkodtam, hogy mi történik, mi lesz ebből, hova lyukadunk ki. Hálás vagyok Nolannek, hogy nem rágta a számba, mit gondoljak. Hallhatóan szisszent fel az egész mozi a film legvégén. És aki azt mondja, hogy nem gondolkodott el az Eredeten jobban, mint a Mátrix óta bármin, az lehet, hogy nem mond igazat?
• The Fighter (A harcos) - Mark Wahlberg évek óta meg akarta csinálni ezt a mozit, és most, hogy kész van, remélem, nagyon büszke magára. Nem sok bokszolós vagy sportolós filmet láttam, nem is nagyon tudom mivel összehasonlítani. Már az első képkockákból látszik, hogy ez nem az a laza 'tehetséges vagyok, és gyorsan lenyomok mindenkit' film lesz. Mert szerencsétlen Micky Ward hiába nyomja jól, nem igazán sikerül befutnia. A családja minden igyekezetük ellenére akkora kolonc a nyakán - segítünk neked, és melletted állunk címszó alatt - hogy valóban csoda, hogy Micky végül sikeres bokszoló lesz. A film nem arról szól, hogy milyen sokat kell edzenie a győzelemig, ő ezt szó nélkül folyamatosan teszi, törésből gyógyuló kézzel is. Nem is arról, hogy nem tud megbirkózni a vereséggel. Arról szól, hogy a családja ellenére hogy lesz bajnok. Hogyan sikerül megtartania a barátnőjét, az anyját, az edzőjét, a bátyját anélkül, hogy egymás és az ő torkának ugranának a nagy segíteni akarásban. Melissa Leo annyira hiteles, hogy Oscarral jutalmazták. Christian Bale pedig olyan jó, hogy legalább annyira szurkolunk a drogos Dickynek, mint Mickynek. Különösen jólesik a happy end, amikor megtörtént eseményekről van szó. Soha nem hallottam eddig Micky Wardról, de le a kalappal előtte.

Szándékosan nem írok hosszan, mert az internet tele van jó kritikákkal. És végső soron mindenki döntse el maga, tetszett-e neki a film. Igenis nézzétek meg őket. Senkire ne hallgassatok, ha érdekel valami. Ezek pedig pláne nem okoznak csalódást.

Most, hogy túltettem magam azon, hogy fogalmam sincs, hogy fogom valaha azt a deszkás srácot valami másra cserélni a fejlécben, inkább a tárgyra térek. A tartalom minden előtt.

Túl vagyunk a 83. Oscar gálán, és máris különféle zendülések törtek ki, ki-ki a maga favoritját élteti, és senki nem érti, miért is lett A király beszéde a legjobb film a nagyhatalmú Akadémia szerint.

Nézzük először, hogy pontosan hogyan is szavaznak az arra érdemesek a jelöltekre, majd a díjazottakra. www.oscars.org/awards/academyawards/about/voting.html

Az Akadémia több, mint hatezer tagja megnézi az összes jelölt produkciót, majd utána szavaz. A PricewaterhouseCoopers számlálja, és összesíti az eredményeket.

Vállalom, hogy naiv vagyok, de szeretném azt hinni, hogy valóban mindenki a saját ízlése, értékrendje, szépérzéke, satöbbije szerint szavaz ilyenkor. Természetesen hathat rájuk kampány, meg is beszélhetik, hogy kinek mi tetszett a legjobban.

Számomra semelyik olyan megállapítás nem állja meg a helyét, ami arról szól, hogy az Akadémia dönt így, úgy, szúr ki valakivel, hype-ol valamit, választ hibásan. Mert jusson eszünkbe, hogy ez a szervezet több ezer valószínűleg remek, elismert, hozzáértő szakemberből áll, akik biztosan nem véletlenül megkapták a jogot, hogy közösen hozzanak meg egy ilyen döntést.

A király beszéde több embernek tetszett, mint A Félszemű. Ez nem kisebbíti a többi rendező munkáját. Remek filmekre szavazhattak az idén, én magam is kétségbe esnék, ha hirtelen választanom kellene közülük. Nehéz ügy ez az Oscar, én megértem, hogy mindenki foggal-körömmel védi a kedvencét, a véleményét. De hogyan is hasonlíthatnánk össze egy Black Swant egy Social Networkkel? A Winter's Bone-t a True Grittel? Amíg nem lesz Legjobb Háborús Film, Legjobb Western, Legjobb Képregény Adaptáció, Legjobb Hattyúvá Alakuló Dráma, vagy Legjobb Bepereltem a Legjobb Barátomat kategória, addig elégedjünk meg ezzel a rendszerrel és ezekkel az eredményekkel. Vannak, akiket már sokadszorra jelölnek, és újra meg újra alulmaradnak. Az adott évben volt valaki jobb. Próbálkozni kell, és nem hinném, hogy kell egy meg nem nyert Oscar-nál jobb motiváció.

Én pedig kíváncsian várom az új filmeket. Hogy a moziban ülve szippantson be, és csak tátogjak, amikor próbálok a parkolóban visszatalálni a kocsihoz. Hogy: bazmeeeeeg, ez milyen jó volt! Függetlenül attól, kap-e egy arany szobrot, vagy nem.

... tovább nézni, hogy már szinte mindenhol bárki filmszakértőként jelenhet meg, és objektívnak tűnő hírportálok mozis cikkeiben egyesek a saját tökéletesen szubjektív véleményükkel bombázzák az ártalmatlan, esetleg valóban csak érdeklődő, infóra vágyó olvasókat. Természetesen a mocskolódásnak és a nekünk nem tetsző filmek lehúzásának is megvan a maga helye, az lenne a lényeg, hogy ne jusson el olyanokhoz, akiket ez befolyásolhat egy-egy film kiválasztásánál.

De nem, én nem erről akarok írni, és nem ezért hoztam létre ezt a blogot. Teljesen kezdőként nézzétek el, hogy formailag szárnypróbálgatok, igyekszem majd alakítgatni a blogot, és remélem, sokan látogatjátok majd, ha filmekről akartok olvasni.

Minden esetben a saját, jól átgondolt véleményemet fogom leírni. Nincs semmilyen filmes 'képzettségem', csak szeretek moziba járni, szeretem látni, ahogy a színészek különböző filmekben teljesen átalakulnak, és szeretem várni, hogy bontakoznak ki a 'nagyobb' filmekben lehetőséghez jutott új tehetségek.

A filmválasztásokról: ne nagyon várjatok művészfilmet, a blockbusterek gyermeke vagyok, mióta 12 évesen először láttam a Top Gun-t.

Álljon itt kezdésként egy idézet a kedvencemből: 'I mean you're looking at the guy that believed all the commercials. You know, about the "be all you can be." I made coffee through Desert Storm. I made coffee through Panama while everyone else got to fight, got to be a Ranger. Now it's "Grimesy, black, one sugar" or "Grimesy, got a powdered anywhere?"'