Bevallom, röhögőgörcsöt kaptam mindig már Don Johnson gondolatától is, és nem láttam be, miért is lesz jó nekünk egy Miami Vice film, de a trailer nagyon is ígéretesnek tűnt. És valószínűleg 2006 nyarán szűkölködtünk jó akciófilmben, muszáj volt... Aztán a moziban kialudtak a fények, és fülrepesztően hangosan megszólalt a Linkin Park és Jay-Z Numb-ja... Érdekes, az ütős kezdésekre, főcímekre mindig nagyon jól emlékszem.

Sonny és Ricardo egy átlagos péntek esti műszak (stricik csapdába csalása egy diszkóban) közepén hirtelen azon kapják magukat, hogy egy korábbi informátoruk meghalt, és egy FBI ügynök arról győzködi őket, hogy épüljenek be egy drogbandába. És hát minek a drága öltöny bordó selyembéléssel, a még drágább napszemüveg, meg a Ferrari, ha közben nem vagyunk elég kemények? Mondanom sem kell, bevállalják a melót.

Jose Yero a szerencsés, akit megkörnyékeznek. Némi kötelező keménykedés, és már meg is győzték, hogy csakis ők alkalmasak a drog Amerikába csempészésére.

A történet és a csavarok leírásába nem mennék bele. Természetesen Sonny beleszeret a legnagyobb, legfirnyákosabb, leghosszabb nevű fődrogkartellvezér nőjébe. Persze Rico barátnőjét túszul ejtik, és bombát szerelnek rá. És nem kell félni, van elég lövöldözés, üldözés, kommandózás ahhoz, hogy senki ne unatkozzon, aki egy jó kis akciófilmre vágyik.

A párbeszédek ellenben annyira kemények akarnak lenni (bocs, tudom, hogy harmadszor írom le ezt a szót, de ez kell), hogy már viccesek. Mondhatni: annyira rossz, hogy már jó. És ha ezen, és a tusolós szexjeleneten túltesszük magunkat, akkor egész jó szórakozásnak nézünk elébe. De csak akkor. Számomra itt nincsenek meg a Szemtől szemben emberi, néha esendő karakterei. Itt mindenki csak a látszatra hajt, csak így tudják elhitetni a másikkal, hogy azok, aminek mondják magukat.

A filmet nagy nehézségek közepette forgatták, épp akkoriban több hurrikán is tombolt Florida környékén. Nem egyszer látszik, hogy a fákat tépi a szél, és az égnek egészen szürreális színe van. Ez egészen sajátos, kicsit baljós hangulatot ad a filmnek. Jellemző még a rengeteg polárszűrős, nagyon színes kép is. Én ezeknek nem tudok ellenállni. Nagyon szépen van fényképezve.

Meg kell említenem még a nagyon jól eltalált zenéket, köztük a Nonpoint In the Air Tonight-ját, ami szerintem az egyik legjobban sikerült feldolgozás. De megszólalnak még Moby és Chris Cornell dalai is.

Colin Farrell és Jamie Foxx nyerő páros, de Li Gong nekem nagyon mesterkélt. A mellékszereplők mind hitelesek és jók, ők sem mind kispályás színészek, ne lepődjön meg senki, ha ismerős arcokat lát.

Összességében ez egy dögös mozi sok akcióval, jó zenével. Aki nem vágyik lelkizésre, meg hosszú értekezésekre, annak tetszeni fog. Én imádom: - Miért érzem úgy, hogy az egész város tudja, hogy itt vagyunk? - Mert az egész város tudja, hogy itt vagyunk.

- Who you run loads for? Cause other than Nicholas, who the fuck knows you?
- My mommy and daddy know me...

Michael Mann - Az utolsó mohikán, Szemtől szemben, Collateral - a halál záloga, Közellenségek

Colin Farrell - Tigrisek földjén, Különvélemény, A fülke, Beavatás, London Boulevard

Jamie Foxx - Ray, Bőrnyakúak, A királyság, A szólista