Nem olvastam a könyvet, nem tudom megmondani, jobb-e vagy rosszabb a filmváltozat. Azt tudom, amit láttam: jó kriminek indult, és kurva jó krimi lett belőle. Az ember úgy áll fel a kanapéról, hogy: basszus, miért is nem vettem ki a tékából a második részt is? Pedig nem marad elvarratlan szál. Jó, hát ki gondolta volna, hogy kell a folytatás a röpke 152 perc után.
Van néhány igen erőszakos jelenet, akit ez zavar, ne nézzen oda addig, de különben ülje szépen végig a filmet, mert nagyon jó. Különben sem árt meg, ha néha az arcunkba vágnak olyan dolgokat, amit a rendezők a legtöbbször messze elkerülnek.
Az elején a két főszereplővel meg a környezettel ismerkedünk, megszokjuk, hogy a fura Svédországban vagyunk európai autók, IKEA eszközök között. (Bocs, tök nem illik ide, de nem lehet nem észrevenni.)
Mikael Blomkvist újságíró, akire hat hónap múlva három hónap börtön vár, mert pert veszített egy csilliárdossal szemben, akiről csúnya dolgokat írt a Millennium című lapba. Pályája tehát a szakadék szélén, ő maga belenyugvással ül a karácsonyi vacsorán a testvérénél, majd egy titokzatos telefonhívás után Henrik Vanger birtoka felé tart. Vanger unokahúga Harriet eltűnt 1966-ban, és az öreg negyven év után sem tudja elfogadni, hogy nem találták meg a gyilkosát. Mert szerinte a lány nem eltűnt, ráadásul népes, gazdag, és gonosz családjának a tagjait gyanúsítja. Blomkvistnek hat hónapja van még a börtönbe vonulásig, veszíteni valója nem sok, elvállalja hát az ügyet, és a szigetre költözik.
Lisbeth Salander magánnyomozó-féleségként működik egy cégnél, ahol Vanger szaglászik Blomkvist után. Kiderül, hogy 24 évesen még gyámja van, mert kissé problémás. Úgy is néz ki, de nem mernéd emósnak mondani, mert ez valami sokkal sötétebb, sokkal balhésabb, és különben is, ha csak csúnyán nézel, beveri a fejed a falba. Na jó, ez nem így van, tipikus 'békén hagylak, ha békén hagysz', de hamar kiderül, hogy vele nem lehet csak úgy szórakozni. Újonnan kirendelt gyámja (Bjurman) mindent megtesz, hogy magára haragítsa a lányt. És akkor még finoman fogalmaztam. Semmi kétség, hogy megtorlás következik. Sejtjük, hogy valami durva lesz, de nem, egy percre sem sajnáljuk meg Bjurmant. Innentől már dereng, hogy ez jó kis film lesz, és szerencsére nem öncélú erőszakos jelentek sora követi egymást.
A hackerlány szabadon ki-be járkál Blomkvist számítógépébe. Így tudja meg, hogy az újságíró min dolgozik éppen, sejti, hol akadt el, és segít neki. Blomkvist persze megtalálja a lányt, aki beleegyezik, hogy elmegy vele a szigetre. Ketten valóban okosabbak, és egy brutális gyilkosságsorozatra bukkannak az ügy hátterében. Furcsa kapcsolat alakul ki közöttük, a munkában rendkívül hatékonyak együtt, az ágyban kicsit egyoldalú a kapcsolat. Lisbeth nem igazán enged ki, mély, szomorú titkokat sejtünk a háttérben. Blomkvist meg elég öreg már ahhoz, hogy tudja, mikor kell nem kérdezősködni. Máskor zavarni szokott, hogy a főszereplőknek miért kell mindenképp összejönni de itt egyáltalán nem. Még a korkülönbség ellenére sem. (Annak tudom be, hogy ez nem forgatókönyvírók összetákolt műve, ahol érzelmi szállal próbálják fenntartani az érdeklődést száz percig.) Nem is kell, hogy kettejük viszonya bonyolódjon, mert Harriet gyilkosának megtalálása tartogat még izgalmakat és meglepetéseket.
Nem ijesztgetős a film, de nagyon izgalmas, úgy repült el majdnem két és fél óra, hogy észre sem vettem. És eredeti, nem agyoncsépelt a történet. Visszaköszön Poirot, ahogy lassan, de logikusan egyre többet tudnak meg, egy kis Gyilkos elmékkel fűszerezve, és még csavart is tartogat a vége. És közben nem finomkodik. Nem eltúlzott az erőszak, inkább szükséges. Ha az író valóban tíz kötetre valót akart írni, akkor kellett az elején ez, hogy megismerjük Lisbeth-et. Jól megismerjük. Oké, nem ragozom tovább. A karakterről kiderül, hogy nem egy lázadó bunkó, csak ezt sikerült kezdenie az életével. Noomi Rapace nagyon jól adagolja nekünk Lisbeth-et, én megkedveltem.
Ne tévesszen meg senkit a cím, a tetoválás az csak van. Semmi köze semmihez.
Stieg Larsson díjnyertes regény trilógiájának első része ez. Gondolom, a baljós hangulat, és a nem mindennapi perverz elmék gyülekezete keltette fel Fincher érdeklődését, aki 2011 végére ígéri a maga verzióját. Majd meglátjuk. Én csak azt sajnálom, hogy Dolph Lundgren nem vállalta a főszerepet.
Niels Arden Oplev - a rendező, kinek egyetlen korábbi filmjét sem ismerem, mert nem vagyok dán.
Michael Nyqvist - a színész, kinek egyetlen korábbi filmjét sem ismerem, mert nem vagyok svéd.
Noomi Rapace - kell-e mondanom? De ő épp Ridley Scottal dolgozik, van rá esély, hogy találkozunk még vele...
Semmiféle előítéletem nincs svéd vagy dán filmekkel szemben. Csak nem látom őket. Nem tudok róluk.
