Volt néhány utalás meg előzetes, hogy ez egy thriller lesz. Pedig nem, mert ez egy szerelmi történet. Egészen konkrétan Matt Damon harca Emily Bluntért a Sorsügynökséggel szemben.

Matt Damonnak jól áll a szenátorjelölt szerep, meg a hős megmentő szerep is. Bár valóban nagyon jóképű, annyira átlagosnak tűnik, hogy sosem értettem a felhajtást. De így politikus szerepben ő pontosan olyan figura a széles mosolyával, kifogástalan öltönyében, megnyerő modorával, akikre az amerikaiak szavaznak. Jó a kezdés a választási kampánnyal.

David és Elise találkoznak, és egymásba szeretnek egy hotel férfi mosdójában. Valószínűleg a nők többsége belezúgna a jólfésült Mattbe, ha csak úgy összefutnának, nincs is ebben semmi különös. Vice versa, mert Davidre ugyanolyan nagy hatással van a nő. Sajnos azonban hamar kiderül, hogy az Elnök tervei szerint nekik nem szabad együtt lenniük. Az Elnök emberei (ha. ha.) az Ügynökök, itt kalapos, jól öltözött úriemberek, akik mindent megtesznek, hogy szétválasszák a párt.

Érdekes kérdést feszeget, bár csak érintőlegesen: az emberiség egyáltalán nem elég érett ahhoz, vagy egyszerűen csak nem alkalmas arra, hogy irányítsa a sorsát. Így aztán az Elnök kénytelen megfelelő személyeket döntéshozó helyzetbe hozni, hogy nagyobb biztonsággal irányítsák a világot, és a jó irányba tereljék a birkákat. A rendszer, amivel az élet befolyásolása történik, nem is működik nagyon rosszul. Sajnos azonban a háttérbe szorul mindez, mert csak a romantikus történet aláfestése, más környezetbe helyezése a célja.

Amikor David belát a függöny mögé, arra a következtetésre jut, hogy neki fontosabb a szerelem a politikai karriernél. Ami igaz is, mert megpróbálja elhagyni Elise-t, de akkor is utána sóvárog, és egyáltalán nem érdekli már a választás. Már az elején is nehezen tűri, hogy az Ügynökök szívóznak vele, a végére meg aztán tényleg bepipul. Értjük, értjük, hogy tervek vannak vele, de ő nem ezt akarja, és ezt a kalapos emberek nem akarják felfogni.

Arról szól ez az egész, hogy egy férfi együtt akar lenni egy nővel, akit szeret. Arról, hogy A Herceg Fehér Lovon mit hajlandó megtenni a Hercegnőért. Csak itt nagyon furmányosan próbálnak nekik keresztbe tenni.

A vége senki számára nem lesz meglepetés. Az utolsó két percben kapunk némi magyarázatot az Elnök kiben/mibenlétéről, de ez nagyon fölösleges. Sajnos elrontotta számomra, mert igazi választ nem kapunk, de nem is hagyta nyitva a kérdést, sem a másik szálat. Happy end, és örülök, hogy hagyják őket együtt. De valami hiányérzet is van, valami üresség. Az egész film alatt nem volt hiányérzetem, csak a végén.

Ettől függetlenül mindenképpen nézhető. Damon és Blunt jók együtt, hihető a vonzódás. A szürke, esős New York néhány impozáns épületét is közelebbről megcsodálhatjuk, a hangulatteremtéssel sincs baj. Nem akciódús, de izgalmas, és a tempója is el van találva. Matt Damon felveszi a kalapot. Nézzétek.

George Nolfi - első rendezése (hm, nem rossz, nem rossz), eddig íróként tevékenykedett: Idővonal, Ocean's Twelve, A testőr, A Bourne-ultimátum

Emily Blunt - Az ördög Pradát visel, Az ifjú Viktória királynő, Farkasember

Matt Damon -A bátrak igazsága, Good Will Hunting, Ryan közlegény megmentése, Pókerarcok, Dogma, Bagger Vance legendája, az Ocean's és a Bourne filmek, A tégla, Invictus, A Félszemű