Ez a film nagyot üthetett volna pár éve, még A Sziget előtt. De így a Ne engedj el nem váltja ki bennem azt a mindent elsöprő hűdefaszaötlet érzést, romantikus drámaként viszont simán megállja a helyét.
Halisham diákjai különlegesek. Látszólag a gyerekek egy nagyon elit vidéki iskolába járnak, de valójában arra nevelik őket, hogy felnőttkorukra egészséges, erős szervdonorok legyenek.
Három gyerekről szól a történet, akiknek a barátsága később furcsa szerelmi háromszöggé változik. Kathy és Tommy között éppen kialakulóban van egy gyermeki szerelem, de Ruth 'közbelép', így végül Tommy az ő érzéseit viszonozza. Felnővén mindhárman egy észak-angliai kis tanyára költöznek, hogy ott várják meg, amíg eljön az első műtét ideje. Ruth látszólag birtokolja Tommyt, a fiú pedig túlságosan szerencsétlen ahhoz, hogy felvállalja: Kathy-hez vonzódik.
Kathy gondviselőnek jelentkezik, és otthagyja a párt, akik később szakítanak. Évekig nem találkoznak, ám egy napon a kórházban Kathy találkozik Ruth-szal. Együtt megkeresik Tommy-t, aki addigra már három donáción van túl. Ruth a közös kirándulás alatt, tudva, hogy ő nem éli már túl a harmadik műtétet, bocsánatot kér tőlük, és egy címet ad nekik: ha bizonyíthatóan szeretik egymást, talán kaphatnak néhány év halasztást, hogy együtt lehessenek.
Hiába ez a tudományos-fantasztikus donor téma, ez egy kőkemény romantikus dráma. Nem lehetnek együtt, de talán addig a pár évig boldogok lehettek volna, ha történetesen egy harmadik nem választja szét őket. Nem kell ahhoz nevelt donornak lenni, hogy az ember ilyen helyzetbe csöppenjen. Nem akarom elvenni a film egy fontos tényezőjét, mert kétségtelen, hogy pontosan ettől annyira nyomasztó. Nagyon érzékletes, hogy a fiataloknak semmi perspektívájuk nincs, vagy várnak, vagy gondviselőként segítenek másoknak a műtétek előtt és után. Tommy és Ruth ott vannak egymásnak, Kathy pedig az egyetlen másik utat választja. Nagy kérdésként maradt meg bennem, hogy miért nem jutott senki eszébe megszökni, és új életet kezdeni valahol? Az önfeláldozást vajon bele lehet nevelni az emberekbe? A fiatalok látszólag önként fekszenek fel a műtőasztalra, és csak nagyon ritkán élik túl a harmadik beavatkozást. A csuklójukon viselt csipogón kívül nincs más megkülönböztető jelzésük, jöhetnek-mehetnek, nincsenek őrök, orvosok, akik ellenőriznék, vagy kényszerítenék őket. Ha jól sejtem, akkor a könyv, ami alapján a film készült, választ ad ezekre a kérdésekre is.
Szerencsére csak érintőlegesen, a film végén próbálják a szánkba rágni a 'donor is érző ember' témát. Csak fölöslegesen. Mi már a kisgyerekek első rezdüléseiből megtudtuk, mennyire érzékenyek és emberiek. És hogy igazán szeretik egymást. Ezen nincs is mit csodálkozni, egész életükben csak egymásra számíthattak. Elszigetelten, a világ elől elrejtve nőnek fel, és azt hiszik, hogy a szerelem és féltékenység teszi őket olyan nyomorulttá, pedig csak az élet, a választási lehetőség, a szabad akarat teljes hiánya. Kathy, vagy akár is Ruth talált volna magának öt perc alatt másik pasit, ha nem lettek volna annyira egymásra utalva.
Keira Knightley hajlamos elnagyolni a szerepeit, ha nincs bennük kihívás, de itt a jobbik formáját hozta. Carey Mulligantől már annyiszor láttam ezt a pityergős, szenvedő arcot, hogy csak remélni tudom, hogy a Drive-ban előjön belőle valami dögös vagy legalább vidám. Ettől függetlenül el tudta adni magát nekem ebben a szerepben, szerettem Kathy-t. Andrew Garfield annyira idegesítően szerencsétlen, hogy nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó, vagy rossz színészi teljesítmény-e. Mindenesetre a mi új Pókemberünk nem lehet ilyen bamba, kérlek mondjátok, hogy van remény!
Ajánlom a Ne engedj el-t, de gondoljátok meg, mert kicsit lassú és nagyon bensőséges. Egy kicsit a nézőre van erőltetve a három ember tragikus sorsa, és ennek a lehúzó hangulata, de ezt tudjuk be a rendezőnek, aki nagyon jól teremtette meg a hangulatot. És annak, hogy könyv valószínűleg jobb, mert biztosan jobban megértjük a szereplőket, ha többet tudunk meg róluk.
Mark Romanek - Static, Sötétkamra, és videoklipek, meg zenei dokumentumfilmek
Carey Mulligan - Büszkeség és balítélet, Egy lányról, Közellenségek, Testvérek, Tőzsdecápák: A pénz nem alszik
Andrew Garfield - Gyávák és hősök, Doctor Parnassus és a képzelet birodalma, Social Network - A közösségi háló
Keira Knightley - Baljós árnyak, Csavard be, mint Beckham, A Karib-tenger kalózai 1-3, Igazából szerelem, Artúr király, Büszkeség és balítélet, Domino, Vágy és vezeklés, A szerelem határai, A hercegnő, London Boulevard, Last Night
