Az 1847-ben megjelent regényről joggal feltételeztem azt, hogy bonyolult az angolja, de ahelyett, hogy nekiálltam volna magyarul, elolvastam inkább a butított, nyelvtanulóknak való változatot. Nem kellett volna. Semmi másra nem volt jó, mint hogy felfedje az összes fordulatot. Így aztán a film már semmilyen meglepetést nem rejtegetett, leszámítva persze azt, hogy vajon mennyit kell várni Rochester megjelenéséig. Úgyhogy aki nem olvasta, az ne kezdjen most neki, ha meg akarja nézni a filmet. És akarjátok, mert érdemes.

Ne ijesszen meg, hogy klasszikus, mert ez egy olyan adaptáció, amit a pörgéshez szokott agyunkhoz igazítottak. Nem hinném, hogy olyan nehéz volt jó forgatókönyvet írni belőle, mert tényleg izgalmas a történet. Mégis, sikerült eddig az összes filmváltozatnak elkerülnie a figyelmemet. Most egy olyan film érkezett a mozikba, ami kicsit remélem, feltámasztja a műfajt. Semmi kifogásom az ellen, hogy a nem véletlenül magasztalt, klasszikus irodalmi művekből igényes film készüljön. Inkább ez, mint szükségtelen remake-eket gyártani.

A filmnek a történet a fő erőssége, nem is lőném le az összes poént. Jane Eyre árva, és mostoha gyermekkora volt. A Lowood intézetben eltöltött nehéz tanulóévek és tanítás után nevelőnőként helyezkedik el Thornfield Hall-ban. Itt találkozik Edward Rochesterrel, és hogy hogy alakul kettejük sorsa, az az egyik legizgalmasabb szerelmi történet, ami néhol hátborzongató, máskor szívfacsaró, és az utolsó pillanatig leköti a figyelmünket.

A vidéki Angliában járunk, és Adriano Goldman operatőr kapta a nemes feladatot, hogy szebbnél szebb képekkel kápráztasson el minket. A képek gyönyörűek, a helyszínek hangulatosak. Senkinek ne legyenek illúziói, a táj hideg, szürke, szeles, és én már a látványtól is vacogtam. De persze ők nem zavartatják magukat, hiszen ha süt a nap, ki kell nyitni az ablakot, akkor is, ha kint a mínuszok röpködnek. Ha nem esik, sétálunk, mert milyen remek időtöltés is az. Viccet félretéve, csak akkor vannak igazán szívmelengető képek, amikor a két szerelmes végre együtt van, és még a fák is virágba borulnak. A kastély belsejében készült felvételek sötétek, hidegek, de mihelyt lobog a tűz a kandallóban, otthonos és meleg lesz, és csak egy jó könyv meg egy tea hiányzik a boldogsághoz. Mindez összefügg Jane sorsának alakulásával is, hiszen Lowood rideg, gyerekek halnak meg tífuszban naponta, majd Thornfield Hall barátságosabb helyszín. Kivéve persze, amikor Rochester zabos, mert akkor még az ég is beborul. Később a Rivers családnál békésebb időszak veszi kezdetét, a hóesés pedig fokozza az elszigeteltséget.

Mia Wasikowska nagyon jól ráérzett a szerepre, megvan benne az a tűz, ami Jane-t hajtja előre, de közben alázatos és szorgalmas is. Pont mint a hősnő, tudja, mikor, mit és hogyan mondjon és alárendeli magát a szerepének. Tökéletes alakítás. Pont az a Jane, akit a könyvből megismertem. Jane hamar rájön, hogy csak úgy szabadulhat meg nevelőanyjától és az őt terrorizáló gyerekeitől, hogyha tanul. Csak azért vészeli át a szűkös éveket az iskolában, mert tudja, hogy a jövője függ attól, hogy képesítést szerezzen, és megálljon a maga lábán. Mindez olyan ambíció volt abban a korban, amit a társadalom nem nézett jó szemmel, Charlotte Brontë is kénytelen volt álnevet használni a regény kiadásakor.

Rochester az elején egy ellenszenves, utálatos figura, de én ezt nem vettem észre. Biztos mert Michael Fassbender függőségben szenvedek. Thornfield Hall ura a felszín alatt nem ilyen, csak egy kicsit megviselte az élet. Utálja a pénzére ácsingózó nőket, megunta az élvezetek hajhászását, és közben egy szörnyű titka is van, ami elől nem menekülhet. Megváltásként érkezik az életébe Jane, de muszáj próbára tennie a lányt, mielőtt megbízik benne. Ezzel persze az őrületbe kergeti szegényt. Bizony, elég bunkó eleinte, de Dr. House-t is imádjuk, és elég sok hasonló vonás van közöttük. Szerencsére az álarc mögött megláthatjuk Rochester humoros oldalát is. Amikor Jane olyasmit válaszol, amire nem számít, őszintén meglepődik, és közben jól szórakozik. Fassbender pedig nagyon jól el tudja játszani, hogy van egy vicces oldala is, de próbálja elnyomni, de áh, nem sikerül, és végül Rochester lesz a legjobb arc a környéken.

Szegény Jamie Bell-nek nem sok szerep jutott, pedig elég fontos karakter. Mivel a Rivers-szál meg van kicsit nyirbálva a forgatókönyvben, nem is pazarol rájuk sok időt a rendező.

A két órás filmbe biztosan nem fért bele több párbeszéd, meg a lassú folyamat, ahogy Jane és Rochester egymásba szeretnek, de a regényben (az eredetiben, amit már olvasok...) biztosan rengeteg oldalon keresztül évődhetnek egymással. A filmben kicsit gyorsan jött, de a könyvhöz nagyon jó kedvcsináló.

Ami még nagyon tetszett, az a választékos, gyönyörű angolság ahogy beszélnek, ebben Fassbender és Bell is nagy király, de az ausztrál Wasikowska sem maradt el mögöttük. Élvezet volt hallgatni, imádom az ilyet.

Remek film a Jane Eyre, most már mindenképpen elolvasom, és tényleg nagyon ajánlom, azoknak is, akik a világért nem ülnének be egy kosztümös-romantikus filmre. Sokkal többet ad, mert humoros is, meg izgulni is lehet. És lehet nagyon szurkolni Jane Eyre-nek, meg szeretni, mert megérdemli.

Cary Fukunaga - Sin nombre, Chinatown Film Project

Mia Wasikowska - Ellenállók, Amelia - Kalandok szárnyán, A gyerekek jól vannak

Michael Fassbender - 300, Éhség, Akvárium, Becstelen brigantyk, Éhség, A kilencedik légió, X-Men: Az elsők