Rég elkezdtem már írni ezt a beszámolót, de nem ment. Tudjátok mit, nem is az a fontos, hogy Em és Dex életéből csak a július 15-ét látjuk minden évben. Ez csak a rendező eszköze - bár kétségtelen, hogy kreatív az ötlet. A lényeg a két ember közötti kémia. A láthatatlan kötelék, ami mindig összetereli őket, bárhogy is alakul az életük.
Az igazából szerelem című filmet mindenki látta, ahol a Titanicot alkalmazzák szerelmi válság esetén, majd Sam azt mondja: 'Készítsük ki magunkat szerelemmel!' Na, az Egy nap erre nagyon alkalmas, nem ígérhetek semmit, csak szurkolást és könnyeket. És imádni fogjátok.
Em és Dex 1988-ban együtt töltik az éjszakát, és a következő napon, július 15-én minden nap 'beleshetünk' az életükbe. A vak is látja, mennyire szükségük van egymásra, de csak Dex züllésének, és Emma sikertelen pasizási próbálkozásainak lehetünk szemtanúi. Mégis minden alkalommal egymáshoz rohannak, amikor valami fontos dolog történik az életükben.
Ezerszer láttunk már évődő fiatalokat, akik valamiért soha nem lehettek egymáséi, vagy ha igen, akkor is valami szörnyűség választja később szét őket. De olyan még nem volt, hogy a felét a fantáziánkra bízták, hiszen csak egy-egy napot, láthatunk minden évben. A történet most maradjon titok.
Jim Sturgess nem tudom, honnan került elő, de valami hihetetlen amit alakít. Egy gazdag, sznob gyerek leamortizálódását majd érett, felelősségteljes férfivá válását mutatja be úgy, hogy egy életre megjegyzi mindenki a nevét. Eleve a Dex karakter nagyon jól ki van találva, nagyon szereti a Londonban, egy étteremben küszködő lányt, de eszébe nem jutna segíteni neki, mert egy önző kis pöcs, van hova fejlődni innen. Mégis teljes sebességgel száguld lefelé a lejtőn egy darabig, és hol számíthat Emma támogató énjére, hol nem. Hiszen vannak közben kapcsolatok, válságok, kibékülések.
Mondják, minden sikeres férfi mögött egy erős nő áll, nyilván csak Em segíthet neki magára találni, aki feltétel nélkül szereti, néha jobban, máskor kevésbé. Hol két barátot, hol egy szerelmespárt látunk. Dexter felelőtlen élete mellett Emmát mint komoly fiatal lányt, majd mint érett nőt ismerjük meg. Abban a biztos tudatban él, hogy Dex sohasem fog ÚGY nézni rá, és mégis szereti. Mégis képes eltitkolni ezt a fiú elől, és mosolyogva gratulálni közelgő esküvőjéhez. Én meg bőgök, ahogy csak A szív hídjain szoktam, és esküdözöm, hogy na, ezt a filmet többé az életben nem nézem meg...
Hallani kritikákat, miszerint Hathaway angol akcentusa rossz, és különben is, miért nem egy angol lányt kerestek a szerepre. Én meg azt mondom, hogy tökéletes volt a választás, mert Anne egyszerre kedves és dögös; gyönyörű, de mégis hétköznapi - mintha az általa formált Em nem lenne tudatában saját nagyszerű lényének és lehengerlő mosolyának. A hideg kiráz, ha elképzelem a felkapott Mulligant, vagy a szép és tehetséges, de jégcsap Keirát a szerepben. Em méltó társa Dexnek a piszkálódásban és a csípős beszólásokban, a két színész remekül működik együtt, és legalább annyi a filmben a humor, mint a romantika.
A felemás kapcsolaton keresztül a rendező nemcsak a két fiatal történetét meséli el, hanem az élet kiszámíthatatlanságra, a megfelelni vágyásra, a rossz döntések következményeire is finoman kitér. Tükröt tart elénk úgy, hogy észre sem vesszük közben. Nem egy megszokott romantikus film. Vicces és emberi és nagyon jól adják vissza a színészek ezt a néha tehetetlen sodródást, meg a kétségbeesett keresgélést, holott az áhított boldogság az orruk előtt van. Em és Dex élete a saját életükről is sok mindent elmond, már ha fogékonyak vagyunk rá. Azok a pillanatok adják a film mélységét, amikor megszorítjuk a mellettünk ülő kezét, és hálát mormogunk, hogy - jó esetben - azzal megyünk haza, akit valóban szeretünk.
Akik nem riadnak meg egy komolyabb hangvételű romantikus filmtől, azoknak biztosan tetszeni fog. Már csak a két fiatal színész miatt is megéri megnézni.
Lone Scherfig - Egy lányról, Egy nap
Anne Hathaway - Neveletlen hercegnő 1-2, Túl a barátságon, Az ördög Pradát visel, Rachel esküvője, Valentin nap, Alice Csodaországban, Szerelem és más drogok
Jim Sturgess - A másik Boleyn lány, Las Vegas ostroma, A szabadság határai
