Cinemonkey

Biztos sokan vannak, akik hiányolják a jó krimit és az izgi nyomozást a mozikból. A sok Helyszínelők, Gyilkos elmék meg hasonlók teljesen immunissá teszik a nézőket az erőszakkal szemben, és más szemszögből közelítik meg a nyomozást. A mozikba ezért minél nagyobb, látványosabb akciókkal, robbanásokkal, vérfürdővel próbálnak minket becsalogatni. Az igazság ára attól olyan élvezhető, hogy nem erőszakolja meg az agyunkat irreális és fölösleges akciójelenetekkel, mégis izgulunk, és pislogunk nagyokat.

Nagy nehezen a Thor-ra is eljutottam. Szerettem volna 2D-ben nézni, eredeti nyelven, de sajnos ezek a kívánságaim nem teljesülhettek. Külön sokk: az a 3D videoklip ami lement előtte, akkor is hosszú lett volna, ha csak 5 másodperces, hát még így. Borzalom.

Van némi mese, hogy ki ez az Odin, meg mit csinálnak odafent az asgardi srácok, de nincs túlmagyarázva, rögtön a sokat emlegetett királydrámába csöppenünk. Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a rendezői székben a Shakespeare-hez szokott Kenneth Branagh ült. Meglepően jól boldogult a zúzósabb részekkel is.

Jaj, mivel is kezdjem... Legyen mondjuk a fél világot megosztó feldolgozás vagy újraértelmezés: a Fincher Féle Tetovált Lány. Mindegy, hogy már láttuk, úgyis eladják nekünk még egyszer, mert a Harcosok klubja, meg a Hetedik jó volt. Ez a sárkány tetkó nekem jobban tetszik.

Újabb vígjáték, ami lehet, hogy jó lesz. Már a bemutatóban is többet káromkodnak, mint máskor egy egész filmben. Természetesen a cenzúrázatlant mutatom. Nyár végén érkezik a mozikba.

Nem tudom megmagyarázni, miért, de nagyon várom a majmokat. A Tim Burton féle A majmok bolygója nem nagyon jött be, de úgy érzem, érdemes ezzel a témával foglalkozni.

Az egyik legjobb, ha nem a legjobb főcím. Ritkán passzol dal annyira a filmhez, mint Bob Dylan The Times They Are A-Changin'-je a Watchmen előzményeket elmesélő intrójába.

A tovább után a mindig igaz, mindig aktuális dalszöveg. Angolosok olvassák el, érdemes.

Tudom, azt mondtam, hogy akkor is tetszeni fog, ha rossz lesz, de szerencsére nem kell mentegetnem Az elsőket. Szépen beálltak a sorba a többi X-Men elé, persze csak ha azt a félresikerült Wolverine-t nem számoljuk.

Egy dolog biztosnak tűnik: a jó filmekhez rossz filmeken keresztül vezet az út. Nem lehet minden egy Inception, mert mit is értékelnénk akkor?

Monsters – Nagyon jó az alapötlet, hogy az űrlények már itt vannak jó ideje, és valamennyire az emberek megpróbálnak együtt élni ezzel. Jó ötlet az is, hogy az idegenek területén keresztül vezető road-movie-t vezényeljen le a rendező. És az sem zavar, hogy végül a főszereplő fiú és lány összejönnek, mert ilyenkor az az emberek dolga. (Nem ide tartozik, de a legelegánsabban a Rés a pajzson-ban adják elő ezt.) A Monsters-szel az a baj, hogy unalmas. Kiváló a hangulata, szuperek a képek, a szörnyek is ügyesen ki vannak találva. A két szereplő is nagyon jó, átlagosak, ésszerű reakciókkal, mintha csak mi lennénk. De valahogy nem adagol sem elég izgalmat, sem elég romantikát. Olyan, mintha az egész stábból mindenki remekül dolgozott volna a filmen, csak rendező nem volt, hogy összefogja. Vagy volt, csak ő meg nem tudta eldönteni, hogy mi is legyen ebből. Pedig szuper kis film lehetett volna belőle, ha kapunk egy kis izgalmat, netán csavart a végére. Még egy dolog: ha a Monsterst azért nem értem/értékelem, mert félig-meddig dokumentumszerű akart lenni, az még nagyobb baj. Mert ugye a District 9 után ezt a stílust egy darabig fölösleges erőltetni. Ettől függetlenül egyszer érdemes megnézni a páratlan hangulata miatt. De lassú, én szóltam.

Véres románc (All Good Things) – Előre leszögezném: semmiképpen ne nézzétek meg. Adott egy ellenszenves milliomos csemete, akit apja belekényszerít az ingatlanbizniszbe, holott csávókám szívesebben éldegélne vidéken újdonsült feleségével, egy bioboltot vezetve. Sajnos rövidesen ettől (vagy egyébként is?) elszakad nála a cérna, és amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy szeretné, előszeretettel alkalmaz erőszakot. Igen, ez még jó is lehetne. De nem az. Ryan Gosling hiába játssza jól a dilist, ezt a filmet jobb, ha kihagyja az önéletrajzából. Az a baj, hogy a rendező arra hajt, hogy ha megteremti a megfelelő adag feszültséget, majd a végén kiírja, hogy a gyilkosságok a mai napig sem oldódtak meg, és a főszereplő LA-ben éli az életét, attól majd elájulunk. Heh, rosszul gondolja. Mert rendes feszültség sincs, másrészt egy őrült gyilkosnak vagy beleásunk a lelkébe egy filmben, vagy mélyen hallgatunk arról, miért őrült. Végignézte az anyja öngyilkosságát, de szerintem amúgy sincs rendben vele minden. Nem beszél sokat, nem is próbál normálisnak tűnni, okosnak látszik, de valahogy nem eléggé. Az meg, hogy egy tárgyaláson az öreg fickó meséli el nagyjából a történetet, teljesen értelmetlen. Keretet ad, de semmi szükség nincs rá. Főleg, hogy magyarázatot azt nem kapunk. Az öregített Ryan Gosling is nevetséges, kerestek volna inkább egy idős színészt. Hiába a megoldatlan rejtély, a sztoriban nincs elég erő. Lehetne egy órás krimi téma egy tudományos csatornán, de másfél órában, szenvedve, majd nyitva hagyva a kérdést egy eltűnt feleség és egy elásott kutya után… Gyenge. Attól, hogy még él a gyilkos, már ha valóban ő volt, és szörnyű tettet követett el, a film nem lesz a második Zodiákus.

Casablanca – Minden bizonnyal el lennék ájulva, ha 1942 körül élnék. A Casablanca klasszikus, megérdemelten híres és elismert film. Eszem ágában sincs elvitatni a díjait és jelöléseit. Csak az a véleményem, hogy a mai világban ez már kevés ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést. Pedig zseniális párbeszédek, beszólások vannak benne, erőteljesek a színészek, a karakterek is jók. Még a történetnek is van eleje meg vége. Mégsem köt le a Casablancában ragadt amerikaiak sorsa, még ha szerelmesek, akkor sem, még ha a gonosz németek fenyegetik őket, akkor sem. De egyszer mindenképpen érdemes megnézni, és nemcsak azért, hogy a baráti társaságunk sznobjai ne nézzenek ki minket maguk közül.

Erőszakos múlt (A History of Violence) – Egy mondatban is elmondhatnám a lényeget: A gyilkos ígéreteket nézzétek inkább. De nem hagyom ennyiben, mert kevés annál idegesítőbb van, amikor a filmben benne van minden, amitől jó lehetne, de végül mégiscsak rossz. Olyan szépen indul az Erőszakos múlt, hogy valami nagyon brutálra számítottam. Tom Stall az unalmas kisváros kávézójában (mint tulaj) csuklóból elintézi a több államban körözött rablógyilkosokat. Hú, dögös. Aztán megjelenik a rosszarcú Ed Harris a kis csapatával, és azt állítja, hogy a Viggo Mortensen által alakított Stall nem az, akinek kiadja magát. Amikor kiderül az igazság, még akkor is benne van a filmben a potenciál. De a szálak elvarrása annyira unalmas és kiszámítható, hogy felment a vérnyomásom. Valójában, ha úgy nézzük, akkor életszerűbb a vége így. Csak ettől az egész film mégsem az lett, amire számítottam. Pedig a rendező ügyesen adagolja az erőszakot, a szexet, és a feszült párbeszédeket. Kár, hogy a végén minden csak időhúzásnak tűnik. Két évvel később a rendező David Cronenberg elkészítette a Gyilkos ígéreteket szintén Viggo-val, és az viszont első osztályú krimi, bár gyenge idegzetűek ne nézzék. A többieknek viszont kötelező.

Boldog nyarat mindenkinek! Ezekkel a mozikkal kezdjük. Thor beszámoló is érkezik hamarosan.

• X-Men: Az elsők (X-men: First Class)

Most soroljam? Mert megtudjuk, hogy lett Charles és Erik ellenfél. Mert a harmadik résznél biztosan jobb lesz. Mert nem napjainkban játszódik, és ettől szerintem nagyon hangulatos lesz. Csak nehogy csalódjak. Bár úgyse vallanám be soha. Az X-Men szériának mindent el tudok nézni. (Bemutató: június 2)

• Az igazság ára (The Lincoln Lawyer)

Mert Matthew-nak meg kell adni az esélyt, hogy felöltözve is bizonyíthasson. Mert a tárgyalós krimik a legtöbbször tényleg izgalmasak. (Bemutató: június 9)

• A pap (Priest)

Mert magas szőke pasi fekete ruhában akciózik benne. Mert a rendező előző filmje, a Légió trash volt ugyan, de nagyon jól el lehetett szórakozni rajta egyszer. Mert Karl Urban-t is csípem, de valahogy sosem látom a filmjeit. Mert vannak benne vámpírok, de nagy valószínűséggel nem csillognak a napfényben, nem olvasnak klasszikusokat, nem zongoráznak, viszont kitépik az emberek gerincét és felfalják a szívüket. (Bemutató: június 9)

• Super 8

Mert J. J. Abrams legutóbbi filmje a Star Trek nagyon bejött. Mert érdekesnek tűnik, csak szurkolok, hogy ami a vonatból előkerül ne tegye a filmet nevetségessé. Mert 1979-ben játszódik, és a bemutató nagyon hangulatos. Mert Mr. Spielberg csak nem adja a nevét (meg a pénzét) rossz filmhez. (Bemutató: június 16)

• Hanna

Már nagyon régóta várom. Mert Eric Bana egy harcos kiscsajt nevel valahol északon, aztán rászabadítja a világra. Mert hátha valaki végre szájba rúgja a mindig makulátlan Cate Blanchett-et. (Bemutató: június 23)

• Larry Crowne

Ez kérdéses, de Tom Hanks és Julia Roberts neve azért lehet, hogy becsalogat. Csak hogy képben legyünk: Hanks miután kirúgják, beiratkozik a főiskolára, ahol beleszeret a tanárába. Vígjáték, nemcsak romantikus dráma, ha valaki lemondóan legyintett volna. (Bemutató: június 30)

Nem, nem tervezem, hogy megnézem a Transformers 3-at.

A zene, amit a pingvinek benyomnak, amikor elfoglalják a dzsipet. Jó kis autóvezetős zene, kétség sem fér hozzá.

Ez a film nagyot üthetett volna pár éve, még A Sziget előtt. De így a Ne engedj el nem váltja ki bennem azt a mindent elsöprő hűdefaszaötlet érzést, romantikus drámaként viszont simán megállja a helyét.

Halisham diákjai különlegesek. Látszólag a gyerekek egy nagyon elit vidéki iskolába járnak, de valójában arra nevelik őket, hogy felnőttkorukra egészséges, erős szervdonorok legyenek.

Ezt szerintem nem kell reklámozni.