Bobby Sands 1981 május 5-én, éhségsztrájkjának 66. napján halt meg az Észak-Írországi Maze börtönben. Steve McQueen filmje ezt a tortúrát vitte filmre Éhség címmel.
Maradjunk annyiban, hogy nyomasztó egy ember éhhalálát végignézni, főleg, hogy rendkívül részletes, vontatott és érzékletes a szenvedés ábrázolása. A rendező a végletekig csupaszította a film képi világát, a jelenetek felépítését, csak ott beszélnek, ahol kell. Van viszont nagyon sok olyan jelenet, amivel az időt tölti ki, de nem azért, mert nincs mit mondania, hanem mert így érzékelteti a börtön egyhangú, szürke, magányos világát. Igen, a hajamat téptem, amikor az egyik őr hosszú percekig mosta fel a folyosót, és ahogy egy másik végigszívott egy cigit az udvaron. De ezek mind-mind kellettek az nyomasztó hangulat mélyítéséhez. Nem beszélve a rabok megpróbáltatásairól.
Az éhségsztrájkkal többek között az volt Sands célja, hogy az ír republikánus foglyokat politikai fogolynak ismerjék el, ne bűnözőként tartsák nyilván. Kilenc társa hunyt még el a következő hónapokban, amíg a sztrájkot 1981 október 3-án meg nem szüntették. Követeléseik részben teljesültek, de a kormány hivatalosan soha nem ismerte el a politikai státuszt.
Könyvek százait tölti meg az ír helyzet, és nem is szívesen boncolgatnám a témát most.
Azoknak a bátorságát és kitartását mutatja be a film, akik más eszközük nem lévén az életüket áldozták fel az igazukért, méghozzá a lehető legszörnyűbb módon. Sands is az után folyamodik ehhez a módszerhez, miután a tárgyalások sikertelenül záródtak, és a rabok fenyítése brutálissá vált. Azt hiszem, önmagunk halálra éheztetésének elengedhetetlen feltétele a megingathatatlan hit, hogy amit cselekszünk úgy helyes, és hogy megéri feláldozni magunkat a cél érdekében. Különben nem lehet végigcsinálni.
A film csúcspontja Bobby Sands párbeszéde a pappal, ami egy 17 perces vágatlan jelenet. Beszélgetnek. Még csak nem is közeli a kameraállás, mégis, az erő és elszántság szinte átüt a képernyőn.
Aztán már csak az van hátra, hogyan fogy szépen lassan csontsoványra egy ember, és hogyan mondja fel a szolgálatot a teste.
Steve McQueen rendezése tökéletes, Michael Fassbender alakítása szintén. Hihetetlen erejű színészi játék. Nem véletlenül kapott 32 jelölést a film, és ebből 20-at haza is vihettek.
Hogy miért nézzétek meg? Egy jól megszerkesztett csodásan kivitelezett film, ami a politikai felhang ellenére sem mond egy szóval sem többet annál, amennyit szükséges. Ezt a letisztultságot tanítani kellene. Nem leszünk utána vidámak, de ez ne riassza vissza a filmrajongókat. Akik csak szórakozni akarnak, nézzenek mást. Az Éhség tele van mondanivalóval, érzelemmel, amiről rengeteget tudnék írni. De ezt mindenkinek magának kell felfedeznie a szörnyű börtön falai között.
Steve McQueen - Shame című új filmje most tarol Velencében. Várjuk.
Michael Fassbender - 300, Éhség, Akvárium, Becstelen brigantyk, A kilencedik légió, Jane Eyre, X-Men: Az elsők
